Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2020. március 17. 22:16 - Halmos Gábor

Mi döntjük el, hogyan éljük túl ezt a válságot

Válság van...

Nagyon nehéz válságot élünk meg napjainkban.
Több szinten is.
És a válság sok arcát nehéz megélni, nehéz felismerni és értelmezni.
Nehéz szembe nézni vele.

Fontos TUDATOSÍTANI, rendet tenni, hogyan hat ránk a mostani válság, hogy minden szintjével a megfelelő módon és eszközökkel nézzünk szembe!

Van, amihez elég alaposan kezet mosni, van, aminek az érzelmi hullámzását kell elfogadnunk, és van, amiben évtizedes/évszázados gondolkodásmódunkat kell elengednünk / lecserélnünk...

És mindez sok szinten zajlik mindannyiunkban...
- a SZERETTEINKért aggódunk - édesanyám, apám, fontos ismerősök megkapják-e?
- EGYÉNI, egészség szinten - én elkapom-e a vírust? Kórházba kerülök-e?
- a GYEREKEKkel hogyan csináljuk végig ezt a - kitudja mennyi időt? Hogy fogunk együtt tanulni?
- Home-office - az vajon miii? és hogy lesz hatékony?
- ANYAGILAG mit hoz a családnak, vállalkozásnak, cégnek, országnak...
- BIZTONSÁGÉRZETÜNK reccsenhet meg - hiszen sebezhetőek vagyunk, nem biztos, hogy van segítség
- GONDOLKODÁSMÓDUNK változásában - az eddigi megoldások már nem működnek, de akkor mi igen?
- A VILÁGRENDBEN - talán a kiépült, globalizált, fogyasztás alapú világrend már nem térhet vissza!

Az új helyzet új megoldásokat és ehhez új gondolkodásmódot igényel!!!

---------UGYANAKKOR----------

A "VÁLSÁG / VÁLTOZÁS" kínai írásjele 2 külön jelből áll össze:

Tovább
komment
2019. szeptember 20. 21:10 - Halmos Gábor

Férfi-kör - Az vajon miii?

FÉRFI-KÖR – AZ VAJON MIII?

Milyen lehet az, amikor csak férfiak ülnek össze egy önismereti körre? Patak parton, vagy egy tűz körül az egész napos kemény túra után, vagy épp a városban egy teremben?

Van, aki idegenkedik tőle, de aki kipróbálta, mindenki nagyon hasznosnak tartotta eddig.

De – talán nem is gondoltad volna – mégis leginkább NŐK örülnek ezeknek a programoknak. És küldik a párjukat, gyerekük apját, tesójukat, hogy fejlődjenek.

Nyugaton egyre több a „férfikör”, amely segít a férfiaknak inspirálódni, saját dilemmáikkal megküzdeni, távolról ránézni hol is tartanak az útjukon. Itthon is van pár ilyen kör, de van még hova fejlődnünk.

Nem gondoltam, de tapasztalom, hogy

Férfi-körben még inkább eltűnnek a maszkok, őszinteség és egymást támogató, különleges erő alakul ki.

Nem a nők ellen van mindez! Csak egyszerűen sokaknak könnyebb így megnyílnia!
Egy láthatatlan, különleges szál fűzi egymáshoz a férfiakat: bajtársiasság, közös sorsok, évezredes hagyományok, hasonló gondolkodásmód, szavak nélküli megértés.

Nem vagyunk egyformák, de sok bennünk a közös!

Mintha ott élne legbelül a sejtjeinkben az emléke, amikor a törzsekben még közösen vadásztunk, együtt építettük házainkat, vagy épp jártunk a hadiösvényen. Veszélyes állatokat ejtenünk el, nehéz köveket cipeltünk. Együtt.
Egy szív, egy kar, egy akarat, együtt cselekedtünk.

Tovább
komment
2019. augusztus 23. 22:57 - Halmos Gábor

Hogyan „nyerhet bebocsátást” a fiú a férfiak világába?

Holnap barkácsolni, fúrni-faragni, bútort pakolni megyek a sulinkba. Mondtam a nagyfiamnak, hogy ő is jöhet velünk, apukákkal, férfiakkal!
Azóta fülig ér a szája és üdvözülten, büszkén jár-kel a világban. Azonnal kipakolta kb. az összes szerszámot, csavart, mindent, hogy hozza, hátha szükségünk lesz rá…

Egyébként is szeret barkácsolni, de ez most nem csak erről szól. Attól is olyan különleges számára az ilyen alkalom, mert a felnőttekkel lehet, „bebocsátást nyer” a férfiak világába!

Tovább
komment
2019. március 10. 20:31 - Halmos Gábor

Kacagás és fogcsikorgatás is szülőnek lenni

Fény és árnyék…

Jó pár éve írtam az alábbiakat. Azóta a gyerekek nagyobbak lettek. Mások a témák, mások a dilemmák. De a lényeg maradt: sok-sok fentet és lentet is megélünk szülőként, és ettől olyan melós az egész!

SOK ÉVVEL EZELŐTT:
Immár négy és fél napja érkezett hozzánk Bálint. Sok csodaszép dolgot élünk meg, de sok kevésbé szépet is. A facebookra persze általában a jó dolgok kerülnek ki, mosolygós képek, ideális család stb., de azért érdemes nem elfelejtkezni arról, hogy

ahol fény van, ott árnyék is…

Ma, amikor felébredtem idő volt, amíg újra összerakta az agyam, hol is vagyok, és kik vannak körülöttem. Álmélkodva értettem meg, hogy három pici emberke és a párom szuszognak szert a lakás különböző helységeiben, akik mind hozzám tartoznak. Milyen szuper!

Napközben a két nagy körbe állja és úgy csodálja a picit. Ámultan figyelik. Ha kiesik a cumija rögtön adják vissza neki. Ha felsír rohannak oda megnézni, mi van vele. Megmelegszik tőle a szívem.

Ez az újszülött csodaszép és kedves. És főleg annyira PICI! Ámultan nézem apró kezeit, pálcika vékony lábait. Buksija egy tenyeremben elfér. Mindene megvan, mint a nagyoknak, de mégis annyira apróka! Olyan jó újra újszülöttet ringatni, érezni az illatát, figyelgetni.

Bence is még csupán másfél éves. Már nem baba, de szinte még az. Ő sem tud még beszélni, csak szótagokat mond. Ügyesen jár, de azért még néha kicsit bizonytalan. Egyedül eszik, de utána komplett ruhacsere… És mégis, egy ilyen pici újszülött mellett lehet igazán látni, hogy másfél év milyen óriási idő. Milyen hihetetlen sok és komplex dolgot tanul meg egy pici. Szinte beszél, de legalábbis mindent ért, egyedül veszi le a cipőjét, jelzi mit akar. Komplett kis emberke! Az újszülött meg eszik, alszik, cuppog, húzza a hasát, és néha nagy szemekkel figyeli a körülötte zajló világot.

De ott a másik oldal is… Nem minden csodaszép azért, mégha nem is mindig tesszük ki az ablakba.

Tovább
komment
2019. január 18. 20:53 - Halmos Gábor

Kirekesztés és elfogadás - igaz történet egy kisfiúról

Igaz történet egy kisfiúról…

Köszönöm Kormos Anett a cikkedet (katt: Kormos Anett: A rossz gyerek (Nem vicces), 2015. november 27.)

Valamit megnyitott bennem, ezért én is elmesélek egy történetet, ami előjött ennek kapcsán:

A történet egy majd 8 éves kisfiúról szól. Bekerült az iskolába és nagyon nehezen vette az akadályt. Áldott jó gyermek volt de mégis, tudott nagyon kemény, hisztis is lenni. És be nem állt a szája. Főleg ha fáradt volt állandóan csak beszélt, beszélt és beszélt.

A szülei egy idő után már félve érkeztek a (havi) szülői találkozókra. Az osztályban rendszeres volt az agresszió és ez a fiú valahogy mindig benne volt a balhéban. A szülők néha majd elsüllyedtek, hogy az ő gyerekük bántotta a másikat, belerúgott a lányokba, tépte a hajukat. Sok mindenkit bántott és nem lehetett leállítani.

DE a Tanár türelmes volt! Bölcsen, higgadtan és sziklaszilárd bátorsággal állta a sarat. Pedig ő maga mondta, hogy néha tanítani sem tud az osztályban, mert a kisfiú annyira hangos és mindenbe belekotyog, hogy elrontja az osztály közös munkáját. De ő mindig azt mondta: nekem van türelmem. Minden rendben lesz. Harmadikra minden a helyén lesz.

A Tanár a legnagyobb dolgot adta meg ennek a kisfiúnak, amit adhatott: szeretetet és elfogadást!

És az osztály is mellette állt.

Tovább
komment
2018. november 26. 20:23 - Halmos Gábor

Egy átlag-őrült gyerekszállítós hétfő

Tudom, hogy dolgozni, munkába járni stb. stb. nehéz, de aki azt gondolja, hogy otthon helyt állni sétagalopp, az próbálja ki pár hétig!!!

Ma délután nem volt azonnali munkám, ezért bevállaltam, hogy a hétfői menetet én csinálom végig a gyerekekkel… A dolgaimat majd fektetés után, 8-11ig megcsinálom.

Szoktam vinni-hozni a gyerekeket, de a hétfői programot még nem ismertem. Hajrá, izgalmas lesz!
Hát az lett. Több is, mint izgalmas!

A TERV

Mondom, mi volt a terv:
3 gyerekünk, 2 intézményben + 2 családhoz is besegíteni, mert másik napon ők segítenek.

A párom instrukciói, amiket szorgosan jegyzeteltem:
- Fél2-re be az oviba. Nincs késés pontosnak kell lenni. A saját + két másik gyereket begyűjteni.
- Egyik ovist hazavinni anyukájához.
- Másik kettővel hazajönni, hogy játszanak egy negyed órát. Közben kis ennivaló nekik.
- Megfogni a két srácot és be a suliba, ahonnan a 2-2 nagy tesójukat elhozni.
- Irány a síelés, 14.45-re odaérni.
- Ott már csak átöltöztetni mindet, aztán mehet a síelés.

És ne feledjük!
Ehhez a tervhez is úgy jutottunk el, hogy azt megelőzte több hét, amíg kialakult a forgatókönyv, és most is több telefon, hogy ezen a héten melyik szülő ér/nem ér rá, ki vigye végig a folyamatot.
És ezt én mind készen kaptam!

Ez az a mentális teher, amit valaki (általában a nő) visel a gyerekek körül.

EGYÉB INSTRUKCIÓK

Már csak hab a tortára a sok kis zárójeles instrukció, amit kaptam mindezek mellé:
- Vigyél nekik valamit inni
- Ne hagyd itthon a sícuccukot

Tovább
komment
2018. augusztus 10. 21:26 - Halmos Gábor

10 szuper ingyenes játék gyerekekkel

Vajon melyik játék jobb, a 8 dallamos, villogó, mozgó (4 elemet zabáló) varázsjáték, vagy egy szimpla ugrálókötél???

A nagyfiamnak 2 évig az ugráló kötél volt a kedvenc játéka. Órákig kötözött vele, kígyósat játszott, porszívózott… kifogyhatatlan játékforrás volt. Jobb, mint bármelyik drágán kapott ajándéka!

És ahogy nőnek a gyerekek, folyamatosan rengeteg egyszerű játékot találunk, amik sokkal izgalmasabbak számukra, mint bármilyen bolti játék.

És amitől működnek ezek?
Attól, hogy együtt ráhatározzuk magunkat, nekiindulunk és „programmá” tesszük az egyszerű dolgokat.

 

1. REPÜLŐNÉZÉS A REPTÉREN

Érdemes tudni róla, hogy van egy hely a Ferihegyi repülőtér mellett, ami kifejezetten arra való, hogy egész közelről megbámulhassuk a repülőteret.

„Spotter domb”-nak hívják és csodás élmény felnőttnek-gyereknek. Csak arra kell figyelni, hogy olyan időszakban menjünk, amikor rendszeresen érkeznek, vagy indulnak ott a repülők.

 

2. HOMOKOZÁS

Elképeszt, hogy mennyire kifogyhatatlan játékforrás az örökké megújuló homok! Gyakran felszerelkezünk nagy gyereklapátokkal (hosszú nyelű, hasonló egy felnőtt lapáthoz) és elvonulunk egy közeli játszóra. Onnantól kezdve 1-2 órán át ásás, formálás, fúrás, várépéítés…

Tovább
komment
2018. február 26. 20:39 - Halmos Gábor

Ahogy apa is csinálja…

SZTORI: Ma este vacsora „helyett” eszembe jutott, hogy milyen jól esne egy narancs. Nem szoktunk narancsot vacsorázni, de most kivételesen… Nekiláttam, de a nagyfiam már vágyakozóan nézett. További egy perc után: „Apa, kapok a narancsodból?” Letárgyaltuk, hogy ez apa narancsa, de ha hoz magának pucolok neki szívesen (végül magának megpucolta). De mire idáig jutottunk látom, hogy a kicsi fiam pedig egy banánt szerzett magának és azt majszolja, pedig egy hónapja nem evett…

Mindig újra emlékeztetnem kell magam, hogy micsoda óriási ereje is van a szülői mintaadásnak!
Nem a szavaknak, a tetteknek!

A gyerekek gyakorlatilag a mintakövetés segítségével tanulnak legalább 9-10 éves korukig (de valamennyire tovább is). Amit a szülők csinálnak (aztán később a nagyik, tanárok, ismerősök) az a követendő példa. Ebből áll össze a világuk.

Ez pedig egy óriási lehetőség is a szülők számára. Meg felelősség és veszély is egyszerre!

Hisz annyi minden történik egyszerre. Annyi mindennel mutatunk példát. És ha tetszik, ha nem, folyamatosan figyelnek minket a gyerekek és követnek. Eltanulnak sok mindent, akár akarjuk, akár nem. Akár jó az, akár nem. Eltanulják a jót is, de a rosszat is…

EZ EGY ÓRIÁSI LEHETŐSÉG…

Tovább
komment
2018. február 15. 21:23 - Halmos Gábor

Apa miért nem olvas a nevelésről?

Nemrég egy anyuka (!) feltette a kérdést a nagy kék közösségi portálon, hogy ugyan ki milyen gyermeknevelési könyvet olvasott, mit ajánlana? Beleolvastam a válaszokba és – sajnos nem meglepő módon –

csak anyák kommenteltek a témához!

Illetve pontosítok: egy pasi még beleviccelt, de ennyi a részükről!
Visszatérően azt tapasztalom, hogy

A nők kb. 1-66 db könyvet olvastak gyermeknevelésről, a pasik viszont egyet sem (ritka kivételtől eltekintve)!

Ezen kívül a nők rendszerint sokkal aktívabbak a gyermekes tudásmegosztó chatekben, fórumokon, portálokon, előadásokon, kurzusokon, on-line csoportokban stb.

Pedig Apának is feladata lenne, hogy tudatosabb legyen a gyereknevelésben!

Kedves Apukák!

Nem járja, hogy részt követeltek a gyermeknevelésből akkor, ha keveset vagytok a gyermeketekkel és ráadásul nem vagytok képben azzal, hogy manapság milyen nevelési elvek és megközelítések léteznek!

BELESZÓLHATOK, HA KEVESET VAGYOK OTTHON?

Nehéz kérdés! De ha Apa pl. csak az idő 20%-ban van jelen a gyerekek életében, akkor mennyire szólhat bele a nevelési elvekbe???

Tovább
komment
2018. január 23. 21:15 - Halmos Gábor

AMIKOR A BAJ ÁLDÁSSÁ LESZ…

Egy hete a kisfiam eltörte a kezét…

Amikor meghallottam valamiért úgy éreztem, hogy „de jó”, bár nem tudtam megmagyarázni miért! Most már tudom!

Valahogy ez az új helyzet egy óriási lökést adott a fejlődésében. Az elmúlt másfél év változása valahogy összeérett benne és elképesztően jót tett neki.

Egy kézzel kell mindent csinálnia és sokkal fókuszáltabb lett. Anya egyszer megmutatta neki, hogyan kell fél kézzel a fogmosást végigcsinálni, és másodszor már mondta magának és egyedül csinálta. Figyelmesebb, odafigyelőbb lett és nyugodtabb is! Öröm látni.

És a környezetére is hat mindez! A tesója, amikor meglátta, hogy a törött kezével nem tudja fogni a magyar kártyát otthagyta az ennivalóját és beült mellé, hogy fogja a kártyát!! Fél órát ült pisszenés nélkül és segített neki kezelni a lapokat! :-O Elolvadt a szívem, amikor ezt láttam!!!

Tovább
komment
2017. november 25. 21:36 - Halmos Gábor

A sok versengés tönkreteszi a gyermeked

Kedves Szülők!
Nagyon kérem NE versenyre neveljétek a gyermeteket, mert rengeteget ártotok vele neki is és a világnak is! :-(

(Vigyázz! Hosszú, de érdekes post!)

Közkeletű tévképzet az emberek fejében, hogy

1. A gyerekek a versengőek, a szülők csak támogatják őket ebben.
2. A világ versengő, ezért erre kell őket nevelni.

Sajnos mind a kettő hülyeség, mégis sok szülő e szerint gondolkodik!

  1. NEM A GYEREKEK VERSENGŐEK HANEM A SZÜLEIK!

1860424.jpgMEGTÖRTÉNT ESET: Óvodai sport nap. Az egyik állomáson két kisgyermek egymás mellől indulhat egy pályán valamilyen járművel (görkori, kisbicikli, nagy bicikli stb.) és a bólya megkerülése után minél gyorsabban vissza kell érniük… A gyerekek elindulnak. Az óvónéni pedig kidagadt erekkel kiabál: „hajrá egyik, ne hagyd megad másik, vajon ki lesz a gyorsabb, gyerünk, nézzétek, az 5 éves Tomika leelőzi a nagytesójááááát…” A nagytesó pedig szó nélkül megfogja az öccse kezét és egyszerre gurulnak át a célvonalon. Ő letojja a versenyt. Ő csak egy jót biciklizni akart! Az óvónéni szeretne versenyt látni!

Sokszor tapasztalom, hogy

nem a gyerekek, hanem a FELNŐTTEK nyomják a versengést és a legnagyobb baj, hogy ezt gyakran észre sem veszik!

„Ki ér oda előbb?” „Ki eszi meg hamarabb?” „Ki lesz a gólkirály?” „Csináljunk a farsangon jelmezversenyt!” „No, lássuk, kinél dől le a Jenga…”

Állandóan csak a VERSENGÉS! De minek???

 

  1. A VILÁG NEM CSAK VERSENGÉSBŐL ÁLL!

Befészkelte magát a köztudatba, hogy az ember „homo economicus”, racionális lény, aki csak a saját hasznát keresi és pont! Ezért mindenkit lenyom, legyőz és jobb akar lenni! Ezt az elképzelést már a közgazdaságtan is meghaladta, de a pszichológia, szociálpszichológia stb. pláne mást bizonyít!

Felejtsük már el, hogy az ember csupán racionális, önző lény!

PÉNZZEL VAGY SZENVEDÉLLYEL ÉRÜNK EL SIKERT?

Tovább
komment
2017. november 19. 18:59 - Halmos Gábor

Gyerekbarát szemléletet a magyar turizmusba!

GYEREKBARÁT SZEMLÉLETET A MAGYAR TURIZMUSBA! – Szemlő-hegyi-barlang

Folytatom elkeseredett harcomat a hazai elszomorító szemlélettel, kommunikációval szemben! Sajnos láttam (főleg külföldön) már jól összerakott programokat, tudom, hogy lehet(ne) jól is csinálni!

ADJATOK EGY KIÁLLÍTÁST ÉS MEGMUTATOM, HOGY LEHET ÉRDEKESEN IS TÁLALNI! :-)

Mai kaland, Szemlő-hegyi-barlang...

1. Érkezés 10.10-re. Kisasszony mondja, hogy 11.00kor indul a következő túra. Óvatosan jegyzem meg, hogy ezt jó lett volna előre tudni. Kishiján összevész velem, hogy de a holnapon szerepel… Megmutatom a saját honlapjukat. Bocsánatot kér, télleg, jó lenne ezt kiírni… :-/

Tovább
komment
2017. október 03. 22:01 - Halmos Gábor

Három gyerek három felé szalad

Van két dolog, ami nagyon, NAGYON nehéz nekem 3 gyerekkel. Mert megoldhatatlannak tűnő nehézség, amit talán egy gyermekkel nem is lehet érteni.

Nem, nem az, hogy egyszerre mindent akarnak!

Legfeljebb üvöltenek. Kicsit kiborulok a hangtól, de majd csak abbahagyják.

És nem, nem az, hogy szófogadatlanok, szétszaladnak egyszerre három felé (most már hang alapján is 80% százalékban mindháromról tudom, mit csinál és mekkora kárt tesz éppen! ), vagy éppen az, hogy ha kettő jó kedvű, akkor egy épp durcás. NEM, nem ez a gond.

CSAKAZÉRTISMÁSTAKAROK!

Az egyik ami feloldhatatlan és dühítő helyzet, amivel képtelen vagyok megbékélni és megoldani, hogy rendszeresen pont az ELLENKEZŐT AKARJÁK mint a tesójuk, de azt 1000 százalékos szenvedéllyel. 

Tovább
komment
2017. szeptember 16. 21:52 - Halmos Gábor

6 tipp - Hogyan legyen hatékony a munka gyerekekkel?

Megmondom őszintén én sok feladatba már bele se merek kezdeni, ha otthon vannak a gyerekek! :-)

Csak távolról néz ki úgy, hogy

Jajj,hát milyen cukik, nééézd, segítenek Apának barkácskolni, Anyának főzni stb. Micsoda segítség!”

Igen, valóban nagyon aranyos egy kicsi gyerek, ahogy a segít a felnőtteknek. Jön a kis kalapácsával, elemes porszívójával, pakolja a mosógépbe a ruhákat… De ez addig aranyos, amíg van idő és türelem velük tevékenykedni. Mert azt ugye minden szülő jól tudja, hogy

a közös munka a gyerekekkel finoman szólva is „nem hatékonyabb”, mint egyedül csinálni!

Mindez pedig hatványozódik, ha több gyerek próbál egyszerre „segíteni”! :-)

MINT A SÁSKAJÁRÁS…

Amíg csak egy fiam volt olyan jó volt kettesben tologatni a fűnyírót! Ő állt előttem, 2 évesen tolta-tolta a nagy gépet, olyan meghitt volt az egész.

Azóta azonban van három fiam, jelenleg 4, 6 és 8 évesek. Ha egyszer valamiben segíteni akarnak, ott kő kövön nem marad! Amikor úgy nyírunk füvet, hogy egy középen, kettő két oldalról fogja, akkor ugye nagyon haladni nem lehet! Veszekedés, vita, ki hova álljon…

Ha pedig szerszámot vennék elő, pár percen belül átalakulnak fegyverekké és indul a ki-kit csap agyon hamarabb játék…

Tovább
komment
2017. szeptember 02. 22:15 - Halmos Gábor

A görkorizás olyan, mint az Élet

Nemrég Szegedet jártam be keresztbe-kasul görkorival. Már el is felejtettem, milyen csodásan lehet suhanni vele, milyen nagy távokat lehet gyorsan bejárni és milyen felszabadító közvetlenül érezni a sebességét. Közben pedig a tátott szájú kisgyerekek kérdezik a mamájuktól: „ÓÓÓ micsinálabácsiii?”

 

És közben újra rájöttem, hogy a görkorizás nagyon sok mindenben hasonlít az élethez! Hiszen...

Görkorizás közben nem elég csak suhanni! Folyamatosan mozgásban kell maradni, egyik lábról a másikra állni, „ébernek” lenni (állandó változásban élni). Különben belefeledkezünk a száguldásba és az első kőben (akadály) fejre állunk, mert nem voltunk felkészülve valami újra és váratlanra… :-)

Tovább
komment
2017. március 11. 21:25 - Halmos Gábor

Gyereknevelés kütyüvel, vagy nélküle?

Az elmúlt hetekben több heves beszélgetésben vettem részt, ahol a téma ugyanaz volt: kütyük kontra gyermekek. Ez manapság egy „hot topic”! És vegyük észre:

A következő évek, évtizedek egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy hogyan használjuk a kütyüket?
Hogyan viszonyuljunk hozzájuk? Mit engedélyezzünk a gyerekeknek?
Hogyan kebelezik be az életüket, vagy éppen támogatják azt?

Egyszerűen megkerülhetetlen ez a kérdés manapság és muszáj mindenkinek kialakítania a saját álláspontját ebben, főleg szülőként a gyermeknevelés kapcsán.

A vélemények spektruma pedig iszonyat tág a „tablet-et a 2 évesnek is, különben lemarad a világtól” megközelítéstől a „tablet ördögtől való, sohase adjuk a kezébe” álláspontig.
De ma nincs ember, aki meg tudná mondani a jó választ! Egyszerűen olyan kevés idő telt még el a kütyük feltalálásától, hogy nem tudhatjuk, hosszú távon mit okoznak!

NODE AZ EMBER NEM VÁLTOZOTT MEG KÉT ÉVTIZED ALATT!

Vegyük figyelembe, hogy azért mert két évtized alatt megérkeztek ezek az eszközök, az ember, a maga biológiai valójában, anatómiájában, idegrendszerében, agyi működésében nem volt képes megváltozni hirtelen! Ugyanazok a lények vagyunk mai is, akik voltunk 10, vagy 100 éve, éppen ezért az egészséges felnőtté váláshoz is nagyjából hasonló dolgok szükségesek, mint amik 10-100 éve fontosak voltak: játék, fára mászás, homokozás, beszélgetés, lelki fejlődés… És a kütyük csak némileg egészíthetik ki ezt a fejlődési folyamatot!

Tovább
komment
2017. március 07. 18:01 - Halmos Gábor

„Más besegíteni a háztartásba, és megint más csinálni azt” – interjú Halmos Gáborral

Halmos Gábor pszichológussal, trénerrel, bloggerrel és nem utolsósorban háromgyerekes apukával beszélgettünk a férfiak megváltozott helyzetéről, szerepéről, az útkeresésről és természetesen a nőkről.Fotó: Ridikül.hu

„Körülbelül másfél éve kezdtem el a blogot. Nagyon élvezem és szeretek írni, már amennyi időm marad rá három gyerek és a munka mellett. Feltölt az írás, jólesik formába önteni a gondolataimat. A visszajelzések is pozitívak, akik olvassák, szeretik, hogy az apaságnak nemcsak a pozitív, de az árnyoldalait is bemutatom: a realitást, a vicceset, a szomorút, a tragikomikust, mindent, ami a gyerekek környezetében előfordul. És ez jó, mert magukra ismernek. Rendszeresen bebizonyosodik: az élet írja a legjobb sztorikat.”

Amikor nem blogolsz, mivel foglalkozol?

Közgazdász és pszichológus vagyok, alapvetően trénerként dolgozom: változásmenedzsmentet, vezetői tréninget tartok nagy cégek számára. Dolgozom továbbá pszichológusként is, egy művészetterápiás irányt használva, amely mozgásra, rajzolásra és kreatív elemekre épülő terápiás módszer. Ez alkalmas az önismeret fejlesztésére, de terápiás célokra is. Például amikor programokon elvonulunk több napra egy vidéki helyszínre, vagy kimegyünk az erdőbe sok művészetterápiás elemet használok.

Miről szól A Férfi útja? Mesélsz erről bővebben: te hoztad létre?

Tovább
komment
2017. március 03. 10:58 - Halmos Gábor

Hol vagytok Apukák? - videó

A Ridikül műsorában beszélgettünk Apaságról...

A március 2-i adás tartalmából

Érzékeny téma, de létező probléma: mi van azokkal az apukákkal, akik 40 felett járnak, családban élnek, de valahogy azt érzik, hogy nincs szükség rájuk? Az apa szerepe erősen lekorlátozódik a pénzkeresetre, a csekkek befizetésére a postán, az autó karbantartására? Erről kérdezzük mai vendégeinket, az apukákat vajon ők érzik-e ezt a problémát? Mennyire van megfelelési vágyuk az apai szerepüket tekintve? Mennyi mindent tesznek meg azért, hogy a család és a párkapcsolat is balanszban legyen? Itt lesz velünk Tóth Frank, Erdei Zsolt, Halmos Gábor és meglepetés hölgyvendégünk, aki párjával igyekeznek minden feladatban osztozni.

 

komment
2017. február 13. 21:38 - Halmos Gábor

APASÁG – Most a gyerekekkel, a munka várhat!

Hejj, ha annyi forintom lenne, ahányszor hallottam az elmúlt években: „Bárcsak több időt tölthetnék a családommal, gyerekeimmel!”…

Tény, hogy nehéz összeegyeztetni a Férfi rengeteg feladatát, szerepét, hogy mindenhol jól helyt álljon. Ugyanakkor

Saját döntésünkön múlik, hogy mennyi időt töltünk a családunkkal!

Igen-igen, ha több időt töltünk a családunkkal, akkor kevesebb marad a barátokra, hobbikra, és kevesebb lehet a pénzbevételünk is (bár ez se mindig így igaz!).
MÉGIS! Mi döntünk, hogy melyik tevékenységre mennyi időt fordítunk!

HA SZERETNÉL TUDATOSABB APA LENNI CSATLAKOZZ FÉRFIKÖRÜNKHÖZ!
Előadások - Beszélgetések - Tréningek - Férfiaknak

https://www.facebook.com/aferfiutja

EGY TÖRTÉNET, AMI MINDENT MEGVÁLTOZTATOTT…

Egy barátom története, melyet első fiam születésekor hallottam örökre meghatározta, ahogy apaként élek…

Ennek a barátomnak a lánya a történet idején már 13-14 éves volt. Nagyon jó volt a kapcsolatuk, igazi bizalmas apa-lánya kapcsolat. Mégis barátom úgy érezte, sok mindent elrontott apaként! Szomorúan emlékezett vissza arra, hogy 11-12 évvel korábban mennyit dolgozott, építette a vállalkozását, igyekezett sok pénzt keresni. Egyszer kiszakadt belőle a keserűség:

Tovább
komment
2017. január 14. 20:05 - Halmos Gábor

Hol hibázta el ANYA, ha Apa nem segít a háztartásban? avagy töketlen-e a Férfi, ha házimunkát végez?

*** FIGYELEM ***
Az írás egyesek (főleg férfiak) számára népszerűtlen gondolatokat tartalmazhat!

Most olvasom FittAnya bejegyzését arról, hogy a férfiak mennyire nem segítenek otthon, és nagyon nem értek egyet a képpel, amit lefest! (http://fittanya.hu/hirek/ekoezben-apa)

Szerintem igenis sok (és egyre több) férfi tud helyt állni otthon is!

Azt olvasom, hogy

ha igazán őszinték vagyunk, akkor beláthatjuk, hogy a férfiak nem jelentenek túl nagy segítséget a reggeleinkben. A munka nagy részét mi végezzük, legyen szó a saját reggelinkről, a kávéról, a gyerek tízóraijáról vagy frizurájáról...

És az én kérdésem a következő:

Hol rontottad el, kedves anyuka, hogy így alakult a dolog?

És még ezt olvasom

06:01 - Anya kétségbeesetten nyomja ki az ébresztőt, mielőtt az jelezne, nehogy a gyerek is felébredjen rá.

Apa felébred, mert elfeküdte a bal oldalát. Amikor látja, hogy anya már az ágy szélén ül, békés mosollyal az arcán visszaalszik.

És azt kérdezem:

Ki mondta, hogy ennek így kell lennie? Ki osztotta le így a szerepeket?

Ki hagyta, hogy idáig fajuljon a dolog?

TE ÉS A PÁROD, KETTEN EGYÜTT!

Mert ne feledjük:

A család egy közösen kialakított rendszer, ahol számos feladat merül fel, amelyeket anya és apa KÖZÖSEN osztanak fel egymás között! Sehol nincs törvénybe iktatva, hogy anya nem fúrhat, apa pedig nem kelhet fel a gyerekekhez!

Bármit, BÁRMIT meg tud csinálni a férfi két dolog kivételével: a szülést és a szoptatást. Minden mást képes megcsinálni a férfi is!

Tovább
komment
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről
süti beállítások módosítása