Íme a film, amit minden szülőnek, vezetőnek, pedagógusnak, pszichológusnak, és mindenkinek látnia kellene, mielőtt emberekkel foglalkozik!

Mérei Ferenc - Módszerek (20')

Nézd meg, és gondold végig, hogy te milyen hatást gyakorolsz a gyermekeidre? Mely szavaiddal és mondataiddal építed őt, a kis lelkét, és esetleg melyekkel rombolod az önbizalmát, magabiztosságát, kreativitását.

Sajnos valamennyien követünk el hibákat. A kérdés az, hogy igyekszünk-e ezt tudatosan felismerni, és változtatni!?

A FILMRŐL:

Mérei Ferenc, magyar pszichológus és munkatársai készítették a 60-as években az autokratikus, demokratikus és laissez fair (megengedő) stílusok gyerekekre gyakorolt hatásáról. A film egy megvalósított kutatás része, így valóságosan mutatja meg az egyes szülői viselkedések eredményét.

Természetesen a gyerekek filmen látott viselkedése nem egyetlen alkalom alatt alakul ki. A felvétel előtt több alkalommal „Kati néni” már együtt volt a gyerekekkel. Utána pedig további alkalmak során beszélgettek a gyerekekkel, csökkentették az esetleges káros hatásokat!

 A HÁROM STÍLUS:

A film egy kicsit szélsőségesen ábrázolja a három stílust. Az életben ezeket keverve, váltogatva, kevésbé szélsőségesen alkalmazzuk.

Az autokratikus stílus a kemény, utasító, elsősorban kritizáló megközelítést mutatja, míg a demokratikus a bevonó, támogató, pozitív megerősítéssel élő stílus. A laissez fair-t (megengedő) túlságosan szabadosnak, terméketlennek mutatja, pedig az életben kereteket adva, azon belül viszont szabadságot biztosítva jól támogatható a kreativitás, önállóság kialakulása.

Azonban minden pontatlansága mellett is nagyon erőteljes üzenete lehet a filmnek! A három stílus ismerete persze nem fog választ adni minden nevelési kérdésre, de segíthet felismerni saját alapvető hozzáállásunkat.

KI MILYEN STÍLUST HASZNÁL?

A filmet gyakran vetítem le vezetőknek vezetői tréningeken. Ennek kapcsán sokat beszélgetünk arról, hogy vajon ki melyik stílust milyen gyakran használja. Elsőre mindenki azt gondolja magáról, hogy alapvetően a „demokratikus” stílust alkalmazza (hiszen ezt gondoljuk a legjobbnak). De őszintébben belegondolva mindenki beismeri, hogy néha (vagy épp gyakran) igenis „autokratikus”, vagy épp túlságosan megengedő.

Természetesen minden stílus hasznos lehet bizonyos helyzetekben! A fő kérdés az, hogy mikor hasznos pl. autokratikusnak, keménynek lennünk? És hogy vajon tényleg csak ezekben a helyzetekben alkalmazzuk-e?

Vagy néha nincs erőnk, kedvünk, ötletünk, hogy hogyan legyünk demokratikusak, és ezért túl gyakran feleslegesen csúszunk át az autokratikusba? Vagy épp elengedjük a kontrollt és kicsúszik a kezünkből a gyeplő?