KISEBB ÚJJÁSZÜLETÉS...
Hétfőn délután a gyermekorvos beutalta Bencét (5) azonnal másnapra a HeimPál haematológiára (gyermek onkológia)... Ugyanis az egy hete talált csomó a nyakán nagyon gyorsan nőtt, és azt mondta, nem akar megijeszteni, de lássa szakorvos!
A napot még végigcsináltuk, aztán amikor 8 után a gyerekek elcsitultak mi is elcsendesedtünk… Néztük egymást a párommal és nagyon meg voltunk ijedve…
Tudjuk, lehet csak egy semmi különös dolog… Persze, úgyse lesz semmi…
De mi van, ha mégis…
Oly sok minden kezdődik így! Leukémia, daganat stb….
Némán küszködtünk az érzéseinkkel, a feltörő gondolatokkal! Az nem lehet… Ha ő, akkor mi is… Jajj, miért is nem szerettük még jobban??? Jajj, hogy néha olyan mérhetetlen sok feladat a 3 gyermek, nehogy a sors most aztán „besegítsen”…
Csendesen mormoltuk: „Jajj, csak ezen legyünk túl, és semmi más nem lesz fontos, csak hogy őket szeressük…”
Szülőként rettenetes éjszaka következett!
Másnap reggel aztán tettük a dolgunkat, vittük a gyerekeket, beszélgettünk a dokival stb. Mint a gépek, most ez volt a fontos.
De aztán amikor újra az autóban ültünk a papírral a kezünkben, hogy SEMMI GOND, MINDEN RENDBEN, akkor azért eleredtek a visszafojtott könnyeink…
Kijött a visszafojtott feszültség!
Megkönnyebbültünk!
És megint rájöttünk: a világ legnagyobb kincsei laknak velünk, vigyázzunk rájuk, szeressük őket!
Ennyi!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.