Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2016. február 17. 21:11 - Halmos Gábor

én hibám – én hibám – én hibám!

avagy ne (ön)ostorozz olyan hamar!

Nem értem, esküszöm nem értem miért, de a 3 gyerek együtt néha 10X olyan nehéz, mint kettő. És fogalmunk sincs, miért van így!

Asszem már leszoktam arról, hogy megítéljek más családokat, neveléseket. Látom, hogy a gyerekek, a leosztások, az életkorok, a szülők hozzáállása mennyire sokféle feltételeket teremtenek. Hiszem, hogy mi, szülők a neveléssel max-max az 50%-át adjuk hozzá a gyerekek sikerességéhez/sikertelenségéhez. A többit hozzák magukkal a születésükkel, temperamentumukkal. (Szeretném hinni, hogy a jó dolgokat mi adjuk, a rosszakat ő hozza, de sajnos nem így van! :-) )

 (Ne ítélkezz az utamról, ha nem jártad végig ugyanazt, mint én!)971853_550092891695195_1619420737_n.jpg

 

Van azonban még egy tényező, ami színesíti a képet. Hívhatjuk ezt családi- vagy csoportdinamikának, rendszerdinamikának, egymásra hatásnak, szinergiának… ki tudja…

De azt látjuk nálunk, hogy a három gyerek együtt sokszor kezelhetetlen. Legalábbis nekünk megugorhatatlan kihívás. Ha együtt vannak, akkor néha leőszülünk tőlük, semmilyen erővel, kedvességgel, hatalommal, trükkel nem vagyunk képesek hatni rájuk. És mivel azt gondoljuk, hogy a gyermekek a tükörképeink, ezért magunkban keressük a hibát… Ostorozzunk magunkat, töprengünk, összeveszünk az elveken, vagy épp újabb és újabb módszereket próbálunk ki.

Aztán néha eljön egy nap. Egy aranybetűs nap. Amikor az egyik a nagyinál alszik, és csak kettővel vagyunk… és akkor beköszönt a kánaán! És nem értjük hirtelen, hogy mi történik! Gyakorlatilag mindegy, hogy melyik nincs otthon, máris nagyságrenddel nyugisabb az életünk.

Ma például Bálint (a pici) aludt a nagyinál.

Amikor hazaértem este békés csend fogadott. :-O

Egy rövid, 10’-es összeveszést kivéve egész este eljátszottak. A vacsinál kedélyesen csevegtünk. Aztán felmentünk legózni… és – döbbenet – másfél órán át békésen ellegóztunk hármasban! Építettünk, segítettünk egymásnak, hol együtt, hol külön csináltuk… Ha hárman vannak ilyesmi történik: elveszi, szétszedi, visszaadja a szétrombolást, azért-se-adom, menj-a-másik szobába, de-az-enyém…

Most meg annyira jól eljátszottak, hogy a szokásos fél7-7-kor „indulás fürödni” helyett, 8 után indultak. És annyira cukik voltak! :-)

Szóval ha van nálunk okosabb, aki ezt olvassa, az segítsen, hogy mi történik a hárommal, amikor együtt vannak!? :-)

Van három szuper-jófej gyerek. Okosak, kedvesek, bla-bla-bal… Szeretik egymást, segítik egymást! Tényleg! Ha ketten játszanak, jó kis csapatot alkotnak. Néha még hárman is… De sokszor behülyítik egymást.

Egy bölcs, holisztikusan látó doktor erre azt mondta a páromnak:

„Kedves anyuka. Fogadja el, hogy ez van, és ez is lesz egész életükben. A családban a három fiúgyermek mind az anya „kegyeiért” harcol. A férfi energiák a női energiáért. És ez küzdelemben, irigykedésben, versengésben stb. jelenik meg. Nincs mit tenni!”

Ha pedig ez tényleg így van, akkor bele kell nyugodnunk, hogy 3 gyermek, ráadásul 3 fiúgyermek önmagában is hozhat egy olyan dinamikát, amit nagyon-nagyon nehezen tudunk kezelni, és ez nem feltétlen rajtunk múlik.

Mi azért továbbra is küzdünk a magunk nevelési módszereivel, de reményt adó, hogy nem 100%-ig minden rajtunk múlik! :-)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apamegintjofejlesz.blog.hu/api/trackback/id/tr438399686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről