Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2016. március 03. 16:45 - Halmos Gábor

VÁLÁS, VAGY FOGCSIKORGATÁS? – Pasik, változzatok!

Egy elvált anyuka kiáltása: Vigyázzatok a párkapcsolatotokra!

Nemrég egy gondolatébresztő levelezésben vettem részt szülői/párkapcsolati témában. Annyira izgalmas gondolatok jöttek, hogy azt kértem, had osszak meg – névtelenül – a kapott levelekből. Köszönet, hogy beleegyeztél!

Számomra az derül ki ebből a történetből is – amit sajnos sok helyről hallok -, hogy sok esetben a pasik nehezebben változnak, nehezebben nyílnak meg, kevésbé tesznek a párkapcsolatok lelki oldaláért… ami aztán váláshoz/szakításhoz vezet.

Egy adat hozzá: Magyarországon a házasságok 60%-a válással végződik. Többségében a nők kezdeményezik a válást.

„Nem sajnálom, hogy elváltam!

Kis túlzással minden nap hálát adok érte. Nekem így sokkal jobb, őszintébb.

Nehéz társ nélkül, az igaz. Viszont ha csak hiszed, hogy valaki a társad, de rájössz, hogy igazából mindent egyedül csinálsz, minden döntést neked kell meghozni (majd megszervezni és levezényelni), akkor szerintem jobb inkább egyedül.

Az igaz, hogy most egyszerre vagyok az apjuk és az anyjuk is a gyerekeknek, de őszintén szólva ez mindig így volt. Más dolgokban is pasis vagyok, ezen még kell dolgozni. Lágyabbnak kellene lennem.

Én nagyon szerettem volna párterápiára menni, hogy megmentsem a házasságom. De a férjem nem akart. Mire akart, én túl voltam azon a ponton, ahonnan vissza lehetne fordulni. Ez, és az egész mindenség, amin az elmúlt években átmentem, rámutatott arra, igenis meg lehet változni! Fontos kérdésekben is!

Ez a változás azonban nem úgy zajlik, hogy az ember elhatározza, hogy milyen lesz. Velem legalábbis nem ez történt. Én az események és azok értékelése, majd utána a módszeres megkérdőjelezés és önmagam újra rakása után vettem észre, hogy pár alapvető dologban megváltozott a véleményem. Pl. azt gondoltam, hogy inkább ne váljunk el, hogy a gyerekek családban nőjenek fel! Aztán a folyamat végére eljutottam oda, hogy fontosabb, hogy legyünk őszinték és ha nem jó együtt, akkor inkább éljünk külön. Mindenkinek jobb lesz így!

Bő egy éve járok terápiába. Most fogjuk lezárni. Azzal, hogy borítottam mindent, padlóra küldtem magam. Módszeresen megkérdőjeleztem mindent, amiben hittem, amit a világról, magamról, a kapcsolataimról, az értékekről, a hozzáállásról gondoltam. Aztán nem maradt semmi, csak egy vérző húsdarab. Na, innen raktam újra a rendszert. Távol állok a jógik nyugalmától most is, de klasszisokkal jobban vagyok magammal mint valaha.

A férfi-nő beszélgetést megnehezíti, hogy a férfiak (általánosságban) kevésbé szeretnek az érzéseikről beszélgetni. Van az a könyv, hogy „A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek”. Sose olvastam, de az alap feltevés, h teljesen máshogy látjuk, érzékeljük a világot, az szerintem nagyon fontos. Együtt dolgozásban és együtt élésben is.

Nem sok házasságot láttam, akik vissza tudták hozni a kapcsolatukat. De mindenhol a tudatosság segített. Tudatosítani, megbeszélni, odafigyelni egymásra, változni a kapcsolaton belül.

Fontos felismerni, hogy új életszakaszba kerültünk!
Nektek, akik párkapcsolatban éltek, és még van esélyetek menteni, vagy azok az elvált férfiak, akik elvált nőkkel találkoznak, tök más nőket fogtok találni, mint mikor utoljára csajoztatok. 35-40 évesen sok nő másra vágyik minden területen, mint 25 évesen, amikor egymásba szerettek. Nem tudom, meg tudják-e fogalmazni a nők, mi ez a más, de kellenének hozzá a pasik is.

Meg persze mi nők is mást kapunk belőletek, pasikból. És erre a változásra szerintem elég kevesen jönnek rá. Kevesen ismerik fel, hogy mást tudnak nyújtani, és mások az igényeik is.

Az egyetlen esélyünk a harmonikus kapcsolathoz, ha mi magunk is változunk aszerint, hogy milyen szakaszban tart az életünk.
Különösen apává, anyává válva sokat kellene magunkkal, a szerepeinkkel, egymással és mások szerepeivel foglalkozni. Ahogy a politikában is együtt tudnánk egy magasabb szintre emelni az országunkat, a lelki érettségünket is együtt tudjuk felemelni, férfiak és nők együtt.

Azt gondolom talán az anyáink rontották ezt el. Nekik tök természetes volt a férfi kiszolgálása, és a saját igényeik háttérbe szorítása. Nekünk, mai nőknek meg az lenne a természetes, hogy egyenlő munkamegosztás legyen, és odafigyelés egymásra. Túl nagy a „gap” a férfiak és a nők között, amit át kéne ugrani...

Igen, szeretnék végre egy működő párkapcsolatot. És amit pl. nagyon szeretnék: titkos levelet találni egyszer a pénztárcámban… :-)”

bad-relationship.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apamegintjofejlesz.blog.hu/api/trackback/id/tr388439872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről