Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2016. március 17. 14:17 - Halmos Gábor

Anya csak egy van – de pótolható!

Anya pótolható! Legalábbis rövid időre biztosan!

A feleségem elment 5 napra síelni, hogy ő is kikapcsolódhasson én pedig a gyerekekkel vagyok és eltöprengtem, miért olyan ritka és szokatlan ez a szerepcsere!?

Vajon miért lepődünk meg annyira az ilyen képeken?

man_cleaning1024.jpg

Vajon miért gondolják az emberek, hogy csak az anyák tudják jól elmenedzselni a családokat?
És miért gondolják azt, hogy az anyáknak KELL mindezt megcsinálni.

MONDJ 1 ÉRVET, HOGY MIÉRT IS NE MARADHATNA OTTHON A PASI A GYEREK(EK)KEL PÁR NAPRA!?

CSAK A PASI MEHET?

Gyakran hallok olyan történeteket, hogy a pasi elmegy 3-4-5 napra üzleti útra,vagy épp síelni a haverokkal… (az asszony meg otthon küzd) Ilyenkor naiv tekintettel rá szoktam kérdezni:
„és akkor ugye a kedves feleséged is elmegy majd 3-4-5 napra a barátnőivel pihenni? Hát hiszen az úgy igazságos!”
A válasz általában értetlen és csodálkozó tekintet szokott lenni!

De ami a leginkább döbbenet számomra, hogy se a nők, se a férfiak nem ezt tartják természetesnek! Sőőt! Mind a két fél bebeszélte magának, hogy úgy van rendben a világ, hogy a pasi jön-megy (persze, főleg üzleti ügyek, de hát le is kell eresztenie néha a haverokkal szegénynek), az asszony pedig otthon viszi a háztartást, intézi a családot.

Pedig ahogy a párom szokta mondani:

„A szülésen kívül a pasik is mindent képesek megcsinálni!”

Hjja kérem, hogy a mosógép az érthetetlen talány? A vasalás uncsi? A bevásárláshoz stratégia kéne? A gyerekek ügyes-bajos dolgainak kezeléséhez pedig türelem? Az ezernyi apró feladatot meg képtelenség fejben tartani?

Hát igen! Nem minden könnyű! Van is, ami a mi (férfi) világunktól távolabb áll, ezért nehezebb hozzászoknunk, megtanulnunk!

DE HA AKARJUK MINDEN MEGTANULHATÓ ÉS ÁTVEHETŐ A NŐKTŐL!

GRATULÁLOK
Ma éppen az édesanyám gratulált, hogy ilyen szépen viszem a háztartást, intézem a gyerekek dolgait. Nem mondom, jól esett. És én is büszke vagyok magamra. 5. napja nincs itthon a párom, és minden OK (igaz, kicsit csaltam, egy éjszakára a nagyiknál aludtak mind :-) ).

De azért elgondolkodtam, vajon a párom is szokott-e gratuláló szavakat, elismerő pillantásokat kapni, amikor én 3 napra, vagy épp 10 napra (!) tűnök el dolgozni? Vagy épp az természetes, hiszen „az a dolga”?

NEM IS OLYAN KÖNNYŰ…
Persze elismerem, hogy nem olyan könnyű felzárkózni a női feladatokhoz!
Amikor pár napja, a feleségem elutazása előtt elkezdtük átbeszélni a teendőket kitágult szemekkel figyeltem. Hirtelen 3 oldalt telejegyzeteltem egy füzetbe, hogy mi mindenre kell odafigyelnem:
mit vigyek az oviba, bölcsibe…, elintézni…, megkérdezni…, ha begyullad a füle…, ha 38.5…, a gyerekorvos…, a tavaszi kabátja…, ha esik az eső hol a gumicsizma… stb. stb. Fenébe, milyen bonyolult ez!
Aztán még kintről is jött az SMS, hogy láttad-e a facebookon, hogy az ovis csoportba írták, hogy…, megkérdezted-e a nagyiktól, hogy…

Kemény meló mindent észben tartani!

És biztos vagyok benne, hogy nem fogom tudni ugyanolyan jól ellátni ezeket a feladatokat, mint ő, hisz nem én csináltam mindezt az elmúlt években. De hiszem, hogy igen is át tudom venni napokra, ha kell hetekre is. És hiszem, hogy néha át is kell venni, hogy a feleségem is szusszanhasson néha! Neki is jár!

KINEK NEHEZEBB?

Nem csak a férfiak munkája kemény és fárasztó! SŐT!

Bizonyos szempontból a nők „munkája” még sokkal nehezebb, fárasztóbb, unalmasabb, monotonabb, mint a férfiaké!

Nemrég történet meg:
Egy baráti párnál 2 éves gyermek (és két nagyobb) mellett a szülők szerepet cseréltek! Az anyuka kezdett el dolgozni járni, az apuka pedig otthon maradt a gyermekkel. És tudod mi történt?

Az anyuka arca és idegei kisimultak…! :-) Úgy érezte, hogy bejár a munkahelyére feltöltődni!!!

Az apuka pedig nagyon élvezte, hogy többet lehet a gyermekkel, örült, hogy elengedheti a munkahelyi stresszt! De helyette felvette az otthoni stresszt, hogy odaérni / leszervezni / megcsinálni…

És egy év után az apuka már alig várta, hogy mehessen vissza dolgozni! Jó volt – jó volt otthon lenni, de nagyon hiányzott már neki az alkotás, a pénzkeresés, az önállóság, a szabadság…

És azóta nagyon tudja értékelni milyen kemény is, ha egy anyuka 2-3-5 évet tölt otthon a gyerekekkel.

Amikor rákérdeztem a párnál, hogy helytálló-e, amit róluk írtam ez a válasz érkezett: :-)

komment_1.jpg

APÁKAT IS OTTHONRA!

Hiszem, hogy mindenkinek jót tesz, ha az apák minél jobban bevonódnak az otthoni életbe! Több empátiájuk lesz, és kevesebbet halljuk, hogy „de hát a nők csak pihennek otthon”. A nők pedig jobban önmaguk lehetnek.
De sajnos ez a szemlélet még nem eléggé elterjedt itthon.

Finnországban például a családi juttatások egy részét csak akkor vehetik igénybe, ha az apa egy évet otthon tölt a gyermekével… Hmmm. Micsoda változást hozna ez itthon is a szemléletben, a férfiak-nők egymáshoz való hozzáállásában!

 NA JÓ, DE A FÉRFIAK ÉRTENEK A GYEREKEKHEZ?

Szerintem: IGEN!
Nem biztos hogy pont úgy, és mindenben, mint a nők, de nagyon sok mindenben értenek, sőt néha még jobban is, mint az anyukák. Egyszerűen mások vagyunk!

Sajnos néha túldimenzionáljuk a feladatot. És ott él a köztudatban, hogy „a férfiak úgyse értenek a gyerekekhez”. Ezt a tételt visszhangozzák a nők is, és egy idő után a férfiak is kedzik elhinni!
Ezért a férfiak nem kapnak elég lehetőséget, hogy bizonyítsanak!
„Mert úgyis elrontanák!” „Múltkor is két percig nem tudta megvigasztalni, úgyhogy inkább rá se bízom…”

Pedig ha kapnánk két perc helyett tíz percet… Plusz egy kis támogatást! És szabadna hibáznunk, és az elején ügyetlenkednünk is néha. Akkor higgyétek el kedves anyukák, mi is sok mindent meg tudunk tanulni. Csak egy kis türelemre van szükség hozzá(nk)! És a gyerekeknek pedig fantasztikus, ha van igazi apukájuk, aki sokat van velük!

Nézd meg mi történik, ha a pasi elkezd az ösztöneire hallgatni:

OMG... I just had tears in my eyes watching this. There are things that technology can never replace.

Közzétette: Salha Zain – 2014. július 3.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apamegintjofejlesz.blog.hu/api/trackback/id/tr988489686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rézfánfütyülő fűzangyal 2016.03.17. 17:36:03

A lányom anyja veszélyeztetett terhes volt, 6 hónapig feküdt. Amikor a gyerek megszületett kivettem 8 hét szabadságot és mindent én csináltam, amíg anyjukom fel nem erősödött. Fürdetés, pelenkázás, mosás, főzés stb. Na jó, a szoptatást nem vállaltam. Semmi sem dőlt össze, bár, fene tudja miért, de a lányom, így 35 évesen is kissé apás.

netcode 2016.03.17. 21:06:21

Oszinten es szivbol gratula! A ferjem alig varja, hogy O is itthon lehessen fel evet a masodikkal... 1000 km-re elunk Mo-tol, errefele ez normalis, otthon valoszinuleg a tobbseg furcsan nezne es en is ugy ereznem, hogy magyarazkodnom kell...

szépjuhászné 2016.03.17. 21:34:22

Nem gondoltam, hogy ez ma is téma. Már a "mi időnkben" is (62 éves vagyok, a legnagyobb gyerek 36) szokás volt a munkamegosztás. (vagy csak az én ismeretségi körömben)

Kennysp2 2016.03.17. 21:54:02

Grat.. De am visszhang nem vízhang...

Halmos Gábor 2016.03.17. 22:13:06

@Kennysp2: :-) Jogos, javítottam! Csak szaladni kellett a gyerekekért, hogy uszodába vigyem őket, nem volt erőm kikombinálni, hogy is van ez a szó! :-)

nagyonanyuka 2016.03.17. 22:33:40

Szerintem tök jó, ha egy apuka átvállalja a család menedzselését bármennyi időre is. Lehet, hogy nem fog olyan patentül állni a pelenka a gyerek fenekén, de rendkívüli élményben lesz része, az biztos! Nem csak azért más apa és anya, mert az egyik X-et, a másik meg Y-t kapott, hanem mert nem egymás klónjai, és a gyerekeket is felüdíti az, hogy mondjuk az egyiknél kicsit mások a szabályok, mint a másiknál. Én kiborulok azon, ha koszos zoknit találok a földre hányva - a páromnak fel se tűnik. Aztán ha arra jövök haza, hogy a nagyágyban hancúrozik a család többi része, rájövök, hogy nekem sem kell olyan véresen komolyan venni a zoknikat...

Rézfánfütyülő fűzangyal 2016.03.18. 10:45:56

@nagyonanyuka: Hiszed, nem hiszed az a pelenka teljesen patent volt, ahogy a fürdetés vagy a köldökcsonk kezelése is.
Viszont, ha megengedhetek egy apró megjegyzést, a párod ettől (hancúrozás) még egy trehány disznó, és nem ártana ezen elgondolkodnia. Persze, csak ha olvassa ezt a blogot.

Halmos Gábor 2016.03.18. 11:08:02

@Rézfánfütyülő fűzangyal: Nagyon gratulálok, hogy így beleálltál abba a 8 hétbe! Mit adott neked az az időszak?
És gondolom utána is sokat részt vettél a gyermek körüli teendőkben, játékokban stb. Talán ezért is lett apás felnőtt korára is! :-)

Halmos Gábor 2016.03.18. 11:12:35

@netcode: biztos sokat fog adni neki is az otthonlét!
Melyik országban laktok, ha szabad kérdezni? És ott támogatja a társadalom, illetve az állam az apák otthon maradását?
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről