Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2016. április 28. 21:31 - Halmos Gábor

20 suliban töltött nap elég lehet egy évben? – egy különleges iskolarendszer...

Mesélek egy távoli ország oktatási módszeréről, ahol kb. 20 napot mennek a gyerekek iskolába egy év alatt!!!
Gondolom felmerülhet pár kérdés ennek kapcsán:
- Jajj, szegény gyerekek, csak 20 napot mennek iskolába? Akkor sajnálni kell őket? Válasz: NEM!
- Vagy éppen zsenik és nincs több időre szükségük? – Nem, nem zsenik!
- Akkor egy szegény országról van szó, ahol nincs pénz az oktatásra? – NEEM, dehogy!
- Na jó, de lehet valaki okos és sikeres úgy, hogy alig pár napot tölt az iskolában? – IGEN, nagyonis!

Na jó, akkor szabad a gazda? Hol van ez, melyik ország?!

Elárulom a választ! Ez az ország:

AUSZTRÁLIA - THE BIG COUNTRY

images.jpg

Ausztrália sok szempontból egy nagyon különleges ország! Nagyon sajátos természeti, gazdasági, történelmi stb. adottságai vannak, mégis elképesztő az a mód, ahogyan alkalmazkodik mindehhez!

Csak néhány érdekesség: a Föld 10 legveszélyesebb kígyója közül 7 itt él. Vagy: a modern kori történelme (a fehérek történelme) alig több, mint 200 évre nyúlik vissza. És egy Európányi kontinensen, ahol a legtávolabbi pontjai között több, mint 4000 km szárazföld található, mégis csupán 22 millióan élnek itt.

A szárazföld belseje felé haladva ilyen út fogad és a kiírás: a következő 257 kilométeren ne is számíts benzinkútra!img_0241.jpg

Egyes nagyvárosokban (pl. Sydney, Melbourne, Darwin stb.) sok millióan laknak, de vannak területek, ahol a népsűrűség kevesebb, mint 1 fő / négyzetkilométer.

Az ország középső részén számos közösségben a gyerekek száma túl kicsi ahhoz, hogy hagyományos iskola működjön. A farmokon, birtokokon, házaknál gyakran csupán néhány gyermek él több száz kilométerre a legközelebbi nagyobb településtől.

Ráadásul az időjárási viszonyok néha napokra, hetekre is elvágják ezen kicsiny közösségeket a külvilágtól. Egy-egy esőzés és az utána maradó sár lehetetlenné teszi, hogy elhagyják otthonukat.

A probléma orvoslására született meg egy elképesztő megoldás, a

School of the Air”, azaz „Iskola az éterben”

 AZ ISKOLA, AHOVA NEM KELL BEJÁRNI

schoolairhistoricalphoto2.jpgAz első órákat már 1951-be adták, amikor még pedállal hajtott rádiókat vettek igénybe a tanulók. Ennek segítségével a gyerekek otthonról tarthatták a kapcsolatot tanáraikkal és osztálytársaikkal. Hosszú időn keresztül rádión, ma pedig már műholdas telefon segítségével folyik az oktatás. Kézenfekvő lenne feltételezni, hogy napjainkban az internet segítségét is igénybe veszik azonban számos körzetben a kapcsolat nem elég stabil és megfelelő sávszélességű, ezért például a kétirányú, kamerával történő oktatás csak bizonyos területeken valósítható meg, de a technológia folyamatosan fejlődik.

A „School of the Air” rendszerében minden diák napi egy-két órát tölt csoportos, vagy egyéni formában azzal, hogy megbeszélje tanárával az aznapi feladatokat. Ezen túl pedig pár órában egyedül, szülei, vagy idősebb testvérei felügyeletével és segítségével tanul. A házi feladatok önálló kutatást, olvasást, a család többi tagjának a bevonását is igénylik néha, így rendszerint érdekesek és motiválóak. Összességében pedig a gyerekek elegendő időt töltenek el a tanulással.

 A fejlődéshez szükséges anyagokat korábban postán, napjainkban pedig már interneten kapják és küldik vissza a tanulók. Egy csoportba 6-8 diák tartozik a tanárok pedig egy, esetleg két csoportért felelősek. A kis létszám lehetővé teszi, a maximálisan egyénre szabott haladási ütem kialakítását.

2842dfe600000578-3063839-image-a-20_1430636571948.jpgEz a rendszer lehetővé teszi a családoknak, hogy együtt maradjanak a gyerekekkel 14 éves korukig. Így saját otthonukban, gyakran gyönyörű természeti környezetben, farmokon, kommunákban, vagy éppen faluközösségekben nagy szabadságban nőhetnek fel a gyerekek, miközben megkapják mindazt a tudást és ismeretet, amire a későbbi felnőtt éveikben szükségük lesz.

Az oktatás kiterjed minden szokásos tantárgyra. Természetesen a tanároktól nagy rutint és kreativitást igényel, hogy például a fizikát olyan módon tanítsák és olyan kísérletek elvégzését kérjék a diákoktól, amelyek egyszerű hétköznapi tárgyakkal is megvalósíthatók, amelyek megtalálhatók bármely háztartásban.

A rendszer azonban működik! Sőt!

Még sütés-főzés órákat is tartanak és hegedű, cselló leckékre is sor kerül. Ez utóbbi régebben nem volt egyszerű a gyerekek számára. Nem volt könnyű úgy zenélni, hogy még a telefont is tartaniuk kellet, de a gyerekek kreatívak, mindent megoldanak. Két térdük közék kapták a telefonkagylót és úgy használták a hangszereket, a zenetanár pedig a telefon túloldalán hallgatta azt.

 OKTATÁS, AMI MINDENHOVA ELÉR

Ez az oktatási mód rengeteg gyereknek az egyetlen lehetőség arra, hogy kapcsolatokat építsen ki a külvilággal, tanuljon, fejlődjön és általában nagyon élvezik is. Gyakran alig várják az órákat, amikor a tanárra, barátaikkal beszélgethetnek, új tudást szerezhetnek. A közös beszélgetéseken túl pedig arra is lehetőségük van a diákoknak, hogy egymással tartsák a kapcsolatot. Így lehetséges, hogy akár ezer kilométerre lévők is szoros barátságba kerülnek, naponta beszélnek, rendszeresen leveleznek.

schoolofair001.jpgAz „osztályok” évente 3-4 alkalommal össze is jönnek, amikor is egy-egy hétig bentlakásos módon folyik az oktatás, megerősítve a személyes kapcsolatokat. Ezen túl az iskolák sporteseményeket, egyéb rendezvényeket szerveznek, hogy a gyerekeket és a szüleiket is közelebb hozzák egymáshoz. A tanárok pedig évente egyszer meglátogatják a diákokat saját otthonukban is.

2005-ben már 16 ilyen iskola üzemelt Ausztrália-szerte, másfél millió négyzetkilométernyi területet lefedve ezzel. Újabban pedig már a felnőttoktatásban is egyre gyakrabban alkalmazzák ezt a rendszert.
(forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/School_of_the_Air )

DE VAJON TÉNYLEG MŰKÖDIK EZ A RENDSZER?

Mindez varázslatosan hangozik, azonban felmerül még egy alapvető kérdés, ami talán a legfontosabb: Szép-szép, hogy eljut az oktatás lehetősége mindenhova, de egy-két óra közös tanulással és sok egyéni munkával mennyire fejlődnek a tanulók? Milyen különbségek látszanak a városi, hagyományos iskolákban tanulókkal szemben, amikor elkezdik a bentlakásos középiskolát?

A válasz döbbenetes! A statisztikák és vizsgálatok azt mutatják, hogy a School of the Air tanulói semmiben, SEMMIBEN sincsenek elmaradva, sőt, tárgyi tudásban kicsivel jobbak is, mint városi társaik! Elképesztő!

EZEK SZERINT MŰKÖDIK A RENDSZER!

australia-school-of-the-air.jpg

 

HA TETSZETT, LÁJKOLD A FB OLDALT, HOGY MINDIG LÁSD A FRISS POST-OT:

www.facebook.com/apamegintjofejlesz

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apamegintjofejlesz.blog.hu/api/trackback/id/tr58671246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről
süti beállítások módosítása