Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2016. május 10. 21:48 - Halmos Gábor

Karrier vagy család – ez dilemma a férfiaknál is!

A karrier vagy család dilemma a férfiaknál is fennáll, csak valahogy ezt nem vesszük észre! Mégpedig azért, mert nem olyan éles, mint sok nőnél. Nem tényleges „VAGY ez, VAGY az” döntés, nem fehér, vagy fekete, hanem sokkal láthatatlanabb.

Hiszen sok családban a férfi az, aki a gyerek születése után is tovább dolgozik. Ő keresi a pénzt, és az asszony munkába állása után is ő keres többet, így ha a gyermek beteg, vagy valakinek be kell áldoznia a munkáját, inkább a nő mond le róla.

Ezekben a családokban pedig – látszólag – a férfi építi tovább a karrierjét és halad az útján.

A valóság azonban az, hogy ő is sokat beáldozhat - láthatatlanul!

Az a férfi, apa, férj, akinek fontos a családja, aki szem előtt tartja, hogy szeretné látni felnőni a gyermekeit, aki sokat van a családdal – és szerencsére egyre több ilyet látok – azok

sok apró döntés során szembesülünk a dilemmával: karrier, vagy család!

ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉGEK…

Mert igenis a család hajtja a férfiembert, amikor felteszi a főnöke a kérdést:

„Itt ez a vezetői pozíció. Régóta erre vártál. Kicsit több feladat, de több fizetés, nagyobb autó és hát ugye a karrierednek is jót tesz…” És aztán a férfiember, akinek fontos a családja azt mondja: „Köszönöm nem!”

Vagy éppen: „Most, csak most kell még kihúzni egy pár hónapot ilyen hajtással, 12-14 órázással, aztán könnyebb lesz, és a vezetés ezt figyelembe fogja venni a következő előléptetésnél.” És jön a válasz:

„Értem én, de a kislányom most kezdett el totyogni. Inkább elfogadtam egy másik állásajánlatot kisebb felelősséggel, de kevesebb munkával…”

A SAJÁT TÖRTÉNETEM…

Amikor az első fiam megszületett elhatároztam, hogy este 5 után és hétvégén NEM FOGOK DOLOZNI! Ez nehéz döntésnek tűnt, hiszen az akkori cégemnél kimondott elvárás volt a napi 10 órás munka én pedig (magamban) csak 8 órát vállaltam!
De döbbenetes módon 1,5 évig sikerült megtartanom a fogadalmam és jól teljesítettem a feladatomat! A siker titka az volt, hogy egyrészt hatékonyabb lettem. Másrészt pedig elengedtem feladatokat, amiket „jó lenne, ha meg tudnál csinálni”!

Én akkor döntöttem, és a magam férfi útján a családot választottam!
Mindennek azonban természetesen meg is lett a várható következménye: folyamatosan kevesebb pénzt kerestem, mint a kollégáim; pár év múlva nem engem kértek fel tulajdonostársnak; és valószínű szakmailag sem fejlődtem ugyanúgy, mint a többiek…
Hát ez volt az ára!

Hiszem, hogy nem önmagában a munkaórák mennyisége dönti el, hogy ki milyen eredményes! Lehet kevés idő alatt is hatékonynak lenni! Node legyünk őszinték: tudjuk mindannyian, hogy napi 12 órában általában sokkal többre lehet jutni, mintha csak 8 órákat húzunk le!

Például 5 év alatt az a napi plusz 4 óra már 4.000 munkaóra! Az pedig 500 munkanap!!! Az már ugye különbség!

AZ APRÓ DÖNTÉSEK…

Megmondom őszintén, néha irigykedve nézem a környezetemet, akik szakmailag feljebb kapaszkodnak, többet érnek el az elmúlt 10 évben, mint én! Autó, pénz, kapcsolatok, cégépítés stb. Persze lehet, hogy ügyesebbek, okosabbak, tehetségesek. Ez is benne van a pakliban.
De az is, hogy ők több időt, energiát, figyelmet adtak a munkájuknak!

És ilyenkor mindig emlékeztetni kell magam, hogy én is csináltam valamit! Valamit, ami végtelen energiát nyel el, de szinte semmi látható eredményt nem hoz (kis túlzással). És ez: A CSALÁD, A GYEREKEK.

Mert ugyan ki látná azt a rengeteg törődést, időt, amit rájuk „áldozok” és „áldozunk”!

Ki látja azokat az apró döntéseket, amikkel nap nap után a család mellett szavazok:
- Amikor ma 3-kor leteszem a munkámat, hogy elvihessem őket úszásra. A párom is meg tudná csinálni, de fontos, hogy én is részese legyek az élményüknek. Mínusz 2 óra munka!
- Este hulla vagyok és nem ülök le e-maileket megválaszolni, mert minden éjjel felsírnak, betegek és szeretném én is ápolni őket. Mínusz 3 óra munka!
- A játszóházban együtt rohangálunk a helyett, hogy gyorsan felhívnék néhány ügyfelet. Mínusz 15 perc munka!

… És még sorolhatnám a végtelenségig ezeket az apró döntéseket, amik összeadva mégis egy hatalmas döntés eredménye:

FONTOS A CSALÁD!
E mellett döntöttem, még akkor is, ha ezáltal a karrierem lassabban is épül!

AZÉRT VAN REMÉNY!

Minden nap, minden órában hálát adok, hogy láthatom a gyermekeimet cseperedni! És amikor majd  kicsengetnek nekem, és végiggondolom az elsuhant életemet, valószínű nem fogom bánni ezeket az apró döntéseket! A halálos ágyunkon valószínű kevés boldog irodában töltött óra jut majd eszünkbe! :-)

És hiszem azt is, hogy idővel ez a sok-sok tapasztalás, amiket nem a munkámban, hanem a gyermekektől, a gyermekek által kapok szintén előre fognak vinni a fejlődésemben.

De mindezek csak hosszú távon fognak látszódni...

ÉS EGY KIEGÉSZÍTÉS HÖLGYEKNEK…

Kedves hölgyek, feleségek, anyukák! Ha a Te párod is sokat van otthon veletek, akkor kérlek vedd észre, hogy talán ő is lemond – részben – a karrierjéről, pénzről, pozícióról azért, hogy a család mellett lehessen!

120822-rgb-lb-familie-w680xh272-cutout.jpg

 

Ha tetszett a bejegyzés lájkold a facebook oldalt is:

www.facebook.com/apamegintjofejlesz

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apamegintjofejlesz.blog.hu/api/trackback/id/tr418703166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről