Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2017. március 07. 18:01 - Halmos Gábor

„Más besegíteni a háztartásba, és megint más csinálni azt” – interjú Halmos Gáborral

Halmos Gábor pszichológussal, trénerrel, bloggerrel és nem utolsósorban háromgyerekes apukával beszélgettünk a férfiak megváltozott helyzetéről, szerepéről, az útkeresésről és természetesen a nőkről.Fotó: Ridikül.hu

„Körülbelül másfél éve kezdtem el a blogot. Nagyon élvezem és szeretek írni, már amennyi időm marad rá három gyerek és a munka mellett. Feltölt az írás, jólesik formába önteni a gondolataimat. A visszajelzések is pozitívak, akik olvassák, szeretik, hogy az apaságnak nemcsak a pozitív, de az árnyoldalait is bemutatom: a realitást, a vicceset, a szomorút, a tragikomikust, mindent, ami a gyerekek környezetében előfordul. És ez jó, mert magukra ismernek. Rendszeresen bebizonyosodik: az élet írja a legjobb sztorikat.”

Amikor nem blogolsz, mivel foglalkozol?

Közgazdász és pszichológus vagyok, alapvetően trénerként dolgozom: változásmenedzsmentet, vezetői tréninget tartok nagy cégek számára. Dolgozom továbbá pszichológusként is, egy művészetterápiás irányt használva, amely mozgásra, rajzolásra és kreatív elemekre épülő terápiás módszer. Ez alkalmas az önismeret fejlesztésére, de terápiás célokra is. Például amikor programokon elvonulunk több napra egy vidéki helyszínre, vagy kimegyünk az erdőbe sok művészetterápiás elemet használok.

Miről szól A Férfi útja? Mesélsz erről bővebben: te hoztad létre?

Igen, én hoztam létre. Azért indult el, mivel sok éve folyamatosan emberekkel dolgozom, és nagyon sok férfit látok, aki nem úgy éli az életét, ahogyan valójában szeretné. Jó pár példát látok arra, hogy amennyire sikeres valaki a munkájában, annyira sikertelen a párkapcsolatában, vagy éppen családapaként. Esetleg kemény stílusa, a túl sok munka miatt még a barátait is elmarja maga mellől. Azt éreztem, hogy a férfiaknak szükségük lenne önismeretük fejlesztésére, ugyanakkor nehezebben indulnak el ezen az úton. A meghirdetett önismereti kurzusokat is 90%-ban nők látogatják. Azt gondoltam, hogy létrehozok egy olyan közösséget, ahol mi férfiak magunk között tudjuk megbeszélni a kihívásainkat, férfikörben támogatjuk egymást, és mindenki fejlődhet a saját útján. Kíváncsi voltam, hogy elérhetők-e a férfiak, és ha igen, elég nyitottak-e arra, hogy változzanak. A jó hír: igen, a férfiak is készek fejlődni, csak a megfelelő közeget kell megteremteni számukra.

Emellett én magam is úgy éreztem, hogy fontos fejlődnöm a „férfitémában”, hiszen van három fiúgyermekem, akiknek én mutatok apai mintát, és ez komoly felelősséget is jelent. Összességében azt tapasztalatom, hogy nagy szükség van támogatni a férfiakat, ugyanakkor egyre nagyobb is a nyitottság erre.

Jobban megnyílnak a férfiak, amikor csak egymás között vannak?

Sokkal jobban! Amikor mi férfiak összejövünk, az általában nagyon békés, természetes: mindenki nyitott, őszinte, bevállalós. Néha el is képedek, hogy öt perc sem telik el és máris kiteszik az asztalra a legnehezebb és a legmélyebb témákat, ugyanakkor nincs rivalizálás, helyette egy jó értelemben vett támogató és együttműködő beszélgetés alakul ki, tanácsokkal segítik egymást a jelenlévők. Vegyes csoportban, nőkkel együtt egész más dinamikák alakulnának ki, nehezebben tudnánk igazán mélyen beszélgetni a férfitémákról. Egyszerűen mások vagyok, más a ritmusunk, másképp kommunikálunk. Ezért is jó, hogy a vegyes csoportok mellett vannak külön női és már férfikörök is.

 

Társadalmilag azt látom nagyon nehéznek, hogy az elmúlt 10–20 évben jelentősen átrendeződtek a szerepek és az elvárások. A nők nagyon sokat fejlődtek az elmúlt időszakban, a férfiak azonban kevésbé követték a változásokat. Napjainkban sok esetben a nők vállalkoznak, pénzt keresnek, akár még többet is, mint a pasik, gyereket nevelnek, háztartást vezetnek stb. „Univerzálisak” lettek és sok területen valóban jól teljesítenek.

A pasik ugyanakkor nehezebben alkalmazkodtak a változásokhoz. Pénzt keresnek, jó esetben besegítenek a háztartásba, de sok területet nem tudnak átvenni a nőktől. Nem ugyanaz „besegíteni” vagy „átvenni” egyes feladatokat! A férfiak természetesen keresik a helyüket, hogyan tudnak ebben az új szereposztásban teljesíteni. Sok esetben azért kezdenek el foglalkozni magukkal, mert azt érzik, „elfejlődik” az asszony mellőlük: „Szeretjük egymást, jól megvagyunk, de egészen egyszerűen előbbre jár, olvas, önismereti csoportba jár, érzem, hogy fejlődik, és muszáj nekem is lépést tartanom vele.”

A cikk megjelent: http://www.ridikul.hu/2017/03/01/mar-besegiteni-a-haztartasba-es-megint-mas-csinalni-azt-interju/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apamegintjofejlesz.blog.hu/api/trackback/id/tr4712320429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről