Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2017. november 25. 21:36 - Halmos Gábor

A sok versengés tönkreteszi a gyermeked

Kedves Szülők!
Nagyon kérem NE versenyre neveljétek a gyermeteket, mert rengeteget ártotok vele neki is és a világnak is! :-(

(Vigyázz! Hosszú, de érdekes post!)

Közkeletű tévképzet az emberek fejében, hogy

1. A gyerekek a versengőek, a szülők csak támogatják őket ebben.
2. A világ versengő, ezért erre kell őket nevelni.

Sajnos mind a kettő hülyeség, mégis sok szülő e szerint gondolkodik!

  1. NEM A GYEREKEK VERSENGŐEK HANEM A SZÜLEIK!

1860424.jpgMEGTÖRTÉNT ESET: Óvodai sport nap. Az egyik állomáson két kisgyermek egymás mellől indulhat egy pályán valamilyen járművel (görkori, kisbicikli, nagy bicikli stb.) és a bólya megkerülése után minél gyorsabban vissza kell érniük… A gyerekek elindulnak. Az óvónéni pedig kidagadt erekkel kiabál: „hajrá egyik, ne hagyd megad másik, vajon ki lesz a gyorsabb, gyerünk, nézzétek, az 5 éves Tomika leelőzi a nagytesójááááát…” A nagytesó pedig szó nélkül megfogja az öccse kezét és egyszerre gurulnak át a célvonalon. Ő letojja a versenyt. Ő csak egy jót biciklizni akart! Az óvónéni szeretne versenyt látni!

Sokszor tapasztalom, hogy

nem a gyerekek, hanem a FELNŐTTEK nyomják a versengést és a legnagyobb baj, hogy ezt gyakran észre sem veszik!

„Ki ér oda előbb?” „Ki eszi meg hamarabb?” „Ki lesz a gólkirály?” „Csináljunk a farsangon jelmezversenyt!” „No, lássuk, kinél dől le a Jenga…”

Állandóan csak a VERSENGÉS! De minek???

 

  1. A VILÁG NEM CSAK VERSENGÉSBŐL ÁLL!

Befészkelte magát a köztudatba, hogy az ember „homo economicus”, racionális lény, aki csak a saját hasznát keresi és pont! Ezért mindenkit lenyom, legyőz és jobb akar lenni! Ezt az elképzelést már a közgazdaságtan is meghaladta, de a pszichológia, szociálpszichológia stb. pláne mást bizonyít!

Felejtsük már el, hogy az ember csupán racionális, önző lény!

PÉNZZEL VAGY SZENVEDÉLLYEL ÉRÜNK EL SIKERT?

Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy két párhuzamos projektet indítottak el a világban egyszerre. Mindkettő ugyanazt tűzte ki célul: a világ összes tudását összefoglalni egy nagy „enciklopédiába”. Az egyikbe rengeteg pénzt toltak, profi projektmenedzserek, tudósok, szerkesztők, stb. vettek részt benne komoly fizetésekért. A másik azonban önkéntesekből állt össze, akik mind szabadidejükben, munkájuk után, ingyen dolgoztak.

Szerinted melyik lett a sikeresebb???

Talán már kitaláltad: az önkéntes.

És hogy eláruljuk a titkot: az ingyenest úgy hívják: „wikipedia”, a pénzes neve nem maradt fenn, a Microsoft kezdeményezése volt, de rég leállították.

Ez pedig csupán egy példa arra, amikor PÉNZ NÉLKÜL ALKOTNAK, HOZNAK LÉTRE különleges dolgokat. Számos példa mutatja a szenvedély erejét: a sharing economy, az önkéntes munka, az adakozás, a szomszéd segítése, közösségi finanszírozás, start-up-ok stb.

És a munkahelyi motiváció-kutatások is rendszeresen bizonyítják, hogy

NEM A PÉNZ, VAGY A VERSENY A FŐ MOTIVÁTOR a jobb teljesítményhez, hanem sok más tényező, pl. kihívások, felelősség, érdekes feladatok, korrekt visszajelzés stb.

Nem is beszélve arról, mennyire fontos és építő a szabad játék, az, hogy élvezetből tegyünk valamit, egyszerűen azért, mert jó, mert szeretjük!!!

JÁTÉK (def.) - Értelmes, önként, szabadon, választott, tevékenység, amelynute.jpgek nincs közvetlen haszna, amely magáért a cselekvésért folyik.

 

DE MI A BAJ A VERSENGÉSSEL?

Gyakran hangzik el, hogy a „versengés jó, mert motiválja az embereket!”. És ez igaz is! A versengés jobb teljesítményre, nagyobb erőfeszítésre tudja sarkallni az embereket! Egy darabig.

Valamennyi egészséges versengés még hasznos is lehet a társadalom számára,

pl. rendezzünk focimeccset, nézzük meg ki áll elő eredetibb ötlettel, ki tud jobb megoldást a játszótér felújítására… Motiválhat és energizálhat a versengés.

DE-DE-DE…

A versengésnek számos kellemetlen, negatív hatása is van! Csak ezeket hajlamosak vagyunk nem észrevenni.

- A versengésnek nem csak nyertese van (ahogy a rajzfilmek főhősei mutatják), hanem vesztesei is. Sokkal több vesztese, mint győztese!

- Rengeteg kudarcélményt, keserűséget, csalódást okoz ez, ami nem csak arról szól, hogy nem tud valaki veszíteni! Tud, de ha állandóan más győz (mert mondjuk a bukott srác mindig is nagyobbat fog tudni rúgni a labdába), az egy idő után nagyon elkeserítő!

- A folyamatos versengés ellenségekké teszi a gyerekeket(és a felnőtteket is). Hiszen vagy te, vagy én…

- Elkezdik bántani, lehúzni egymást, csak hogy a másik ne legyen jobb. Nem a saját sikerükkel, hanem a másik kudarcával foglalkoznak!

- Egy idő után már nem csak a tényleges versenyezni valón (pl. „ki ér oda előbb”) versengenek, hanem mindenen és bármin (én értem előbb föl az emeletre, enyém a távirányító, nekem kékebb az üveggolyóm…)

A versengésnek több a káros hatása, mint az előnye!

 

TERMÉSZETÜNK SZERINT VERSENGŐEK VAGYUNK?

Igen. Az emberben van egy ősi ösztön, hogy versenyezzen. A törzsi közösségekből fakadóan fontos (volt), hogy a saját csapatunkért kiálljunk, és küzdjünk mások ellen. Ez belénk van kódolva.

Manapság azonban ez óriási veszély is: bárhogy alkotunk 2 csoportot, automatikusan elindul a MI-ŐK felfogás (amit sok szociálpszichológiai kísérlet is bizonyít, ingroup-outgroup jelenség). Így alakul ki – tudattalanul –, hogy marketing-sales, buda és pest, magyarok és idegenek, „A” osztály és „B” osztály… Ez pedig rengeteg felesleges konfliktust okoz!

HOGYAN LEHET CSÖKKENTENI A VERSENGÉST?

Még az 60-as években végeztek egy vizsgálatot, amiben 2 csapat gyereket 2, egymáshoz közeli táborba tettek. Pár versengő feladat után már ki is alakult egymás utálata. A kísérletvezetők azonban kíváncsiak voltak, hogy hogyan lehetne újra közelebb hozni a 2 tábort.

Ekkor eljátszották, hogy a 2 tábornak élelmiszert szállító teherautó elakadt a sárban és csak a 2 tábor srácainak együttműködésével juthatnak az élelmiszerhez… A közös cél pedig elkezdte újra összekovácsolni a két csapatot. Pár további közös gyakorlat eredményeként pedig szinte eltűnt a korábbi ellenségeskedés… (Sherif&Sherif vizsgálata, 1961-ből)

 

AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS A KÖZÖS CÉL ELŐNYEI

Talán nem is kell részletesen taglalni, mennyire fontos (lenne), hogy az együttműködést gyakoroljuk a hétköznapokban. (és akár nem csak a gyerekeink között, hanem a szomszéddal, a cégen belül, az országok és vallások között stb.)

Az együttműködés és közös cél hatására:

- elkezdjük keresni egymás értékeit, jó tulajdonságait,

- támogatjuk, segítjük egymást (a közömbösség, vagy akár az akadályozás helyett),

- megnő egymás biztatása, az odafigyelés,

- összeadódnak az egyéni erőfeszítések és létrejön a szinergia, az 1+1=3

- nő a bizalom, a hit egymás képességeiben

- csökken a harag, a hibáztatás, sok negatív érzés eltűnik.

 

NÉZZ MAGADBA…

Te mennyire vagy versengő?

Te mennyire erősíted a versengést a gyermekeidben?

Ismerd fel, hogy aztán kipróbálhass valami mást!

A KÖVETKEZŐ POST-BAN NÉHÁNY KONKRÉT PÉLDÁN ÁT MUTATOM MEG, HOGYAN LEHETSÉGES AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST ERŐSÍTENI, A VERSENGÉST CSÖKKENTENI A GYEREKEK KÖZÖTT!

----------------------

Ha érdekelnek ÖNISMERETI PROGRAMOK FÉRFIAKNAK csatlakozz:

www.facebook.com/aferfiutja

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apamegintjofejlesz.blog.hu/api/trackback/id/tr3313384345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről