Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2018. február 26. 20:39 - Halmos Gábor

Ahogy apa is csinálja…

SZTORI: Ma este vacsora „helyett” eszembe jutott, hogy milyen jól esne egy narancs. Nem szoktunk narancsot vacsorázni, de most kivételesen… Nekiláttam, de a nagyfiam már vágyakozóan nézett. További egy perc után: „Apa, kapok a narancsodból?” Letárgyaltuk, hogy ez apa narancsa, de ha hoz magának pucolok neki szívesen (végül magának megpucolta). De mire idáig jutottunk látom, hogy a kicsi fiam pedig egy banánt szerzett magának és azt majszolja, pedig egy hónapja nem evett…

Mindig újra emlékeztetnem kell magam, hogy micsoda óriási ereje is van a szülői mintaadásnak!
Nem a szavaknak, a tetteknek!

A gyerekek gyakorlatilag a mintakövetés segítségével tanulnak legalább 9-10 éves korukig (de valamennyire tovább is). Amit a szülők csinálnak (aztán később a nagyik, tanárok, ismerősök) az a követendő példa. Ebből áll össze a világuk.

Ez pedig egy óriási lehetőség is a szülők számára. Meg felelősség és veszély is egyszerre!

Hisz annyi minden történik egyszerre. Annyi mindennel mutatunk példát. És ha tetszik, ha nem, folyamatosan figyelnek minket a gyerekek és követnek. Eltanulnak sok mindent, akár akarjuk, akár nem. Akár jó az, akár nem. Eltanulják a jót is, de a rosszat is…

EZ EGY ÓRIÁSI LEHETŐSÉG…

Ha tudatos szülők vagyunk, akkor ennek segítségével adhatjuk át mindazt, amit fontosnak tartunk: értékeket, viselkedést, elveket, megközelítést.

Ha új szokást akarunk bevezetni: ne dumáljunk róla, csináljuk! Amikor elkezdtünk új ételeket enni hamarosan követtek a srácok is és kipróbáltak olyat is, amit korábban nem. Ha nekilátok a kertnek hamarosan ők is jönnek és keresik a kertiszerszámokat, mert ők is szeretnék azt csinálni, amit a szüleik.

ÉS VESZÉLY IS

De ott a veszély is: a hibáinkat, a fáradtan odaszúrt mondatokat is eltanulják. „Leveszik” azokat a mintáinkat, amiknek talán mi magunk sem vagyunk a tudatában és azokat is utánozzák. És sokkal inkább az érzésekből tanulnak, minta felnőttes szavakból! A párunktól például a veszekedés után bocsánatot tudunk kérni, „vissza tudjuk szívni” a kimondottakat. De ha a gyerekek is tanúi voltak, ők ebből már „tanultak”! Nálunk sokkal nehezebben tudjuk „visszaszívni”. Több idő és energia, hogy elmagyarázzuk, felülírjuk az élményt és megmutassuk, hogy apa és anya továbbra is szereti egymást és ez nem volt jó mód arra, hogy megbeszéljük a dolgokat…

KIVEL VAN „BAJ”: A GYERMEKKEL, VAGY VELÜNK?

Tudatos szülőként fontos felismernünk, hogy

ha azt gondoljuk, hogy „baj van” a gyerekünkkel, akkor sokkal inkább „velünk van baj”.

Nekünk kell önmagunkba néznünk, nekünk kell változtatnunk a viselkedésünkön, szokásainkon, mert a gyerekek csak erős tükröt tartanak. Az ő „hibáik” a mieink felnagyítva, kicsit más formában megjelenítve.

Ő sok esetben nem tehet róla. Csak eltanulta tőlünk. Ugyanúgy kiabál a tesóival, mint pl. apa vele (vagy anyával). Ugyanazokat a szófordulatokat használja. Ugyanazokat a dolgokat veszi észre a világból, amiket mi is…

HÁROM GYEREK EGYMÁST UTÁNOZZA

Ráadásul a három gyereknél azt látom, hogy mindegyik az egyel nagyobbra figyel! :-) Vicces látni, hogy ha mondok valamit, ami megtetszik a nagynak, akkor ő ismétli. A középső a nagyot figyeli és ő utána, pontosan azonos hangsúllyal mondja. A kicsi pedig – bár az egészet hallotta – kivár és csak a középső után mondja és viszi tovább a mintát.

Azt szokták mondani, hogy

több gyereknél a legidősebbet kell megnevelni, ő pedig felneveli a többieket

Nálunk ez igaznak tűnik pont a mintakövetés miatt: ha a nagy jó fej az egész csapat ebben követi. Ha megőrül, a többiek is megőrülnek.

istock_91629655_medium-1200x600.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apamegintjofejlesz.blog.hu/api/trackback/id/tr1713700924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről