Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2018. november 26. 20:23 - Halmos Gábor

Egy átlag-őrült gyerekszállítós hétfő

Tudom, hogy dolgozni, munkába járni stb. stb. nehéz, de aki azt gondolja, hogy otthon helyt állni sétagalopp, az próbálja ki pár hétig!!!

Ma délután nem volt azonnali munkám, ezért bevállaltam, hogy a hétfői menetet én csinálom végig a gyerekekkel… A dolgaimat majd fektetés után, 8-11ig megcsinálom.

Szoktam vinni-hozni a gyerekeket, de a hétfői programot még nem ismertem. Hajrá, izgalmas lesz!
Hát az lett. Több is, mint izgalmas!

A TERV

Mondom, mi volt a terv:
3 gyerekünk, 2 intézményben + 2 családhoz is besegíteni, mert másik napon ők segítenek.

A párom instrukciói, amiket szorgosan jegyzeteltem:
- Fél2-re be az oviba. Nincs késés pontosnak kell lenni. A saját + két másik gyereket begyűjteni.
- Egyik ovist hazavinni anyukájához.
- Másik kettővel hazajönni, hogy játszanak egy negyed órát. Közben kis ennivaló nekik.
- Megfogni a két srácot és be a suliba, ahonnan a 2-2 nagy tesójukat elhozni.
- Irány a síelés, 14.45-re odaérni.
- Ott már csak átöltöztetni mindet, aztán mehet a síelés.

És ne feledjük!
Ehhez a tervhez is úgy jutottunk el, hogy azt megelőzte több hét, amíg kialakult a forgatókönyv, és most is több telefon, hogy ezen a héten melyik szülő ér/nem ér rá, ki vigye végig a folyamatot.
És ezt én mind készen kaptam!

Ez az a mentális teher, amit valaki (általában a nő) visel a gyerekek körül.

EGYÉB INSTRUKCIÓK

Már csak hab a tortára a sok kis zárójeles instrukció, amit kaptam mindezek mellé:
- Vigyél nekik valamit inni
- Ne hagyd itthon a sícuccukot


- Az egyik ovisnál figyelj, hogy a vastag zokniját elvigyétek a síelésre
- A sulisok ne feledjék el a sícuccukat is hozni
- Figyelj az ovisokra, mert néha szétszaladnak az úton

HUHH! És ez csak a terv volt.

A VALÓSÁG

Lássuk a valóságot:

Beülök az autóba – sípol, mert elfelejtettem benzint venni. Francba.

A sok cucc pakolása miatt későn indultam, ezért 70-nel a kis utcákban száguldok, hogy ne 3 ovis várjon rám az oviban hiába.

Szerencsére időben odaérek. Még van 2 percem a többi szülő beszélgetését hallgatni, hogy milyen szép és nyugis is az élet. Náluk.

3 ovist egyszerre öltöztetni esős napon szinte gyerekjáték.
Egyszerre hárman mesélik az aznapi élményeiket, amire ugye illenék reagálni, de nyilván egyik sztorit se bírom felfogni. Mindig odaugrom valamelyikhez, amelyik éppen a legjobban le van maradva, vagy épp a zoknijával a vizes földre készül lépni... Aztán 3 helyről szedegetem össze a sapkát, kesztyűt stb, hogy semmit ne felejtsünk itt!

Azért csak elindulunk.

Az egyik picit hazafuvarozzuk! Útközben már látszik, hogy hozzánk hazaugrani szusszanni már nincs idő, de legalább van 5 perc benzint venni!

A sulisokat összeszedni már tényleg nem olyan nagy cucc. Lista alapján néztem ki mit ne hagyjanak ott, de ők már ügyesek, önállóak. Csak kétszer kellett visszafordulni valami apróságért.

A síeléshez oda jött a párom, mert azért két szülő legalább szokott lenni a 6 gyerekre. Így is negyed óra volt minden gyereket belapátolni a sícipőbe („szorííít!”, „ez nem az én zokniiim”), ráadni kesztyűt (hogy lehet 5 ujjat 5 lyukba úgy betetriszezni, hogy sehol se legyen kettő!), sapkát, pulóvert, kabátot, sálat, sílécet megfelelő gyermeknek és megfelelő helyre kiosztani.

Végülis 1 órát állni a szakadó esőben ernyő nélkül és beszélgetni a szülőtársakkal még akár outdoor felüdülésnek is beszámítható. Addig legalább a dedek tanultak síelni és élvezték!

Mindezek után itthon már csak a sajátjainkkal kellett foglalkozni. Kaját csiholni, vizes ruhákat teregetni, sárosakat mosásba tenni és egyéb csip-csup sulis kéréseket nyomtatni, előkeríteni. Igazán nem nagy dolog, amíg a többiek haját is próbáljuk megmosni fürdés közben.

------------------

És aztán végre villanyoltás!!!
Huhh!
Megvolt ez a délután is! Még jó, hogy csak a felét kellett egyedül végig csinálnom!

Pedig ez csak egy átlag hétfő délután volt…

 img_5676.JPG

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://apamegintjofejlesz.blog.hu/api/trackback/id/tr5814395022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről