Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2018. november 26. 20:23 - Halmos Gábor

Egy átlag-őrült gyerekszállítós hétfő

Tudom, hogy dolgozni, munkába járni stb. stb. nehéz, de aki azt gondolja, hogy otthon helyt állni sétagalopp, az próbálja ki pár hétig!!!

Ma délután nem volt azonnali munkám, ezért bevállaltam, hogy a hétfői menetet én csinálom végig a gyerekekkel… A dolgaimat majd fektetés után, 8-11ig megcsinálom.

Szoktam vinni-hozni a gyerekeket, de a hétfői programot még nem ismertem. Hajrá, izgalmas lesz!
Hát az lett. Több is, mint izgalmas!

A TERV

Mondom, mi volt a terv:
3 gyerekünk, 2 intézményben + 2 családhoz is besegíteni, mert másik napon ők segítenek.

A párom instrukciói, amiket szorgosan jegyzeteltem:
- Fél2-re be az oviba. Nincs késés pontosnak kell lenni. A saját + két másik gyereket begyűjteni.
- Egyik ovist hazavinni anyukájához.
- Másik kettővel hazajönni, hogy játszanak egy negyed órát. Közben kis ennivaló nekik.
- Megfogni a két srácot és be a suliba, ahonnan a 2-2 nagy tesójukat elhozni.
- Irány a síelés, 14.45-re odaérni.
- Ott már csak átöltöztetni mindet, aztán mehet a síelés.

És ne feledjük!
Ehhez a tervhez is úgy jutottunk el, hogy azt megelőzte több hét, amíg kialakult a forgatókönyv, és most is több telefon, hogy ezen a héten melyik szülő ér/nem ér rá, ki vigye végig a folyamatot.
És ezt én mind készen kaptam!

Ez az a mentális teher, amit valaki (általában a nő) visel a gyerekek körül.

EGYÉB INSTRUKCIÓK

Már csak hab a tortára a sok kis zárójeles instrukció, amit kaptam mindezek mellé:
- Vigyél nekik valamit inni
- Ne hagyd itthon a sícuccukot

Tovább
Szólj hozzá!
2018. augusztus 10. 21:26 - Halmos Gábor

10 szuper ingyenes játék gyerekekkel

Vajon melyik játék jobb, a 8 dallamos, villogó, mozgó (4 elemet zabáló) varázsjáték, vagy egy szimpla ugrálókötél???

A nagyfiamnak 2 évig az ugráló kötél volt a kedvenc játéka. Órákig kötözött vele, kígyósat játszott, porszívózott… kifogyhatatlan játékforrás volt. Jobb, mint bármelyik drágán kapott ajándéka!

És ahogy nőnek a gyerekek, folyamatosan rengeteg egyszerű játékot találunk, amik sokkal izgalmasabbak számukra, mint bármilyen bolti játék.

És amitől működnek ezek?
Attól, hogy együtt ráhatározzuk magunkat, nekiindulunk és „programmá” tesszük az egyszerű dolgokat.

 

1. REPÜLŐNÉZÉS A REPTÉREN

Érdemes tudni róla, hogy van egy hely a Ferihegyi repülőtér mellett, ami kifejezetten arra való, hogy egész közelről megbámulhassuk a repülőteret.

„Spotter domb”-nak hívják és csodás élmény felnőttnek-gyereknek. Csak arra kell figyelni, hogy olyan időszakban menjünk, amikor rendszeresen érkeznek, vagy indulnak ott a repülők.

 

2. HOMOKOZÁS

Elképeszt, hogy mennyire kifogyhatatlan játékforrás az örökké megújuló homok! Gyakran felszerelkezünk nagy gyereklapátokkal (hosszú nyelű, hasonló egy felnőtt lapáthoz) és elvonulunk egy közeli játszóra. Onnantól kezdve 1-2 órán át ásás, formálás, fúrás, várépéítés…

Tovább
Szólj hozzá!
2018. február 26. 20:39 - Halmos Gábor

Ahogy apa is csinálja…

SZTORI: Ma este vacsora „helyett” eszembe jutott, hogy milyen jól esne egy narancs. Nem szoktunk narancsot vacsorázni, de most kivételesen… Nekiláttam, de a nagyfiam már vágyakozóan nézett. További egy perc után: „Apa, kapok a narancsodból?” Letárgyaltuk, hogy ez apa narancsa, de ha hoz magának pucolok neki szívesen (végül magának megpucolta). De mire idáig jutottunk látom, hogy a kicsi fiam pedig egy banánt szerzett magának és azt majszolja, pedig egy hónapja nem evett…

Mindig újra emlékeztetnem kell magam, hogy micsoda óriási ereje is van a szülői mintaadásnak!
Nem a szavaknak, a tetteknek!

A gyerekek gyakorlatilag a mintakövetés segítségével tanulnak legalább 9-10 éves korukig (de valamennyire tovább is). Amit a szülők csinálnak (aztán később a nagyik, tanárok, ismerősök) az a követendő példa. Ebből áll össze a világuk.

Ez pedig egy óriási lehetőség is a szülők számára. Meg felelősség és veszély is egyszerre!

Hisz annyi minden történik egyszerre. Annyi mindennel mutatunk példát. És ha tetszik, ha nem, folyamatosan figyelnek minket a gyerekek és követnek. Eltanulnak sok mindent, akár akarjuk, akár nem. Akár jó az, akár nem. Eltanulják a jót is, de a rosszat is…

EZ EGY ÓRIÁSI LEHETŐSÉG…

Tovább
Szólj hozzá!
2018. február 15. 21:23 - Halmos Gábor

Apa miért nem olvas a nevelésről?

Nemrég egy anyuka (!) feltette a kérdést a nagy kék közösségi portálon, hogy ugyan ki milyen gyermeknevelési könyvet olvasott, mit ajánlana? Beleolvastam a válaszokba és – sajnos nem meglepő módon –

csak anyák kommenteltek a témához!

Illetve pontosítok: egy pasi még beleviccelt, de ennyi a részükről!
Visszatérően azt tapasztalom, hogy

A nők kb. 1-66 db könyvet olvastak gyermeknevelésről, a pasik viszont egyet sem (ritka kivételtől eltekintve)!

Ezen kívül a nők rendszerint sokkal aktívabbak a gyermekes tudásmegosztó chatekben, fórumokon, portálokon, előadásokon, kurzusokon, on-line csoportokban stb.

Pedig Apának is feladata lenne, hogy tudatosabb legyen a gyereknevelésben!

Kedves Apukák!

Nem járja, hogy részt követeltek a gyermeknevelésből akkor, ha keveset vagytok a gyermeketekkel és ráadásul nem vagytok képben azzal, hogy manapság milyen nevelési elvek és megközelítések léteznek!

BELESZÓLHATOK, HA KEVESET VAGYOK OTTHON?

Nehéz kérdés! De ha Apa pl. csak az idő 20%-ban van jelen a gyerekek életében, akkor mennyire szólhat bele a nevelési elvekbe???

Tovább
Szólj hozzá!
2018. január 23. 21:15 - Halmos Gábor

AMIKOR A BAJ ÁLDÁSSÁ LESZ…

Egy hete a kisfiam eltörte a kezét…

Amikor meghallottam valamiért úgy éreztem, hogy „de jó”, bár nem tudtam megmagyarázni miért! Most már tudom!

Valahogy ez az új helyzet egy óriási lökést adott a fejlődésében. Az elmúlt másfél év változása valahogy összeérett benne és elképesztően jót tett neki.

Egy kézzel kell mindent csinálnia és sokkal fókuszáltabb lett. Anya egyszer megmutatta neki, hogyan kell fél kézzel a fogmosást végigcsinálni, és másodszor már mondta magának és egyedül csinálta. Figyelmesebb, odafigyelőbb lett és nyugodtabb is! Öröm látni.

És a környezetére is hat mindez! A tesója, amikor meglátta, hogy a törött kezével nem tudja fogni a magyar kártyát otthagyta az ennivalóját és beült mellé, hogy fogja a kártyát!! Fél órát ült pisszenés nélkül és segített neki kezelni a lapokat! :-O Elolvadt a szívem, amikor ezt láttam!!!

Tovább
Szólj hozzá!
2017. november 25. 21:36 - Halmos Gábor

A sok versengés tönkreteszi a gyermeked

Kedves Szülők!
Nagyon kérem NE versenyre neveljétek a gyermeteket, mert rengeteget ártotok vele neki is és a világnak is! :-(

(Vigyázz! Hosszú, de érdekes post!)

Közkeletű tévképzet az emberek fejében, hogy

1. A gyerekek a versengőek, a szülők csak támogatják őket ebben.
2. A világ versengő, ezért erre kell őket nevelni.

Sajnos mind a kettő hülyeség, mégis sok szülő e szerint gondolkodik!

  1. NEM A GYEREKEK VERSENGŐEK HANEM A SZÜLEIK!

1860424.jpgMEGTÖRTÉNT ESET: Óvodai sport nap. Az egyik állomáson két kisgyermek egymás mellől indulhat egy pályán valamilyen járművel (görkori, kisbicikli, nagy bicikli stb.) és a bólya megkerülése után minél gyorsabban vissza kell érniük… A gyerekek elindulnak. Az óvónéni pedig kidagadt erekkel kiabál: „hajrá egyik, ne hagyd megad másik, vajon ki lesz a gyorsabb, gyerünk, nézzétek, az 5 éves Tomika leelőzi a nagytesójááááát…” A nagytesó pedig szó nélkül megfogja az öccse kezét és egyszerre gurulnak át a célvonalon. Ő letojja a versenyt. Ő csak egy jót biciklizni akart! Az óvónéni szeretne versenyt látni!

Sokszor tapasztalom, hogy

nem a gyerekek, hanem a FELNŐTTEK nyomják a versengést és a legnagyobb baj, hogy ezt gyakran észre sem veszik!

„Ki ér oda előbb?” „Ki eszi meg hamarabb?” „Ki lesz a gólkirály?” „Csináljunk a farsangon jelmezversenyt!” „No, lássuk, kinél dől le a Jenga…”

Állandóan csak a VERSENGÉS! De minek???

 

  1. A VILÁG NEM CSAK VERSENGÉSBŐL ÁLL!

Befészkelte magát a köztudatba, hogy az ember „homo economicus”, racionális lény, aki csak a saját hasznát keresi és pont! Ezért mindenkit lenyom, legyőz és jobb akar lenni! Ezt az elképzelést már a közgazdaságtan is meghaladta, de a pszichológia, szociálpszichológia stb. pláne mást bizonyít!

Felejtsük már el, hogy az ember csupán racionális, önző lény!

PÉNZZEL VAGY SZENVEDÉLLYEL ÉRÜNK EL SIKERT?

Tovább
Szólj hozzá!
2017. november 19. 18:59 - Halmos Gábor

Gyerekbarát szemléletet a magyar turizmusba!

GYEREKBARÁT SZEMLÉLETET A MAGYAR TURIZMUSBA! – Szemlő-hegyi-barlang

Folytatom elkeseredett harcomat a hazai elszomorító szemlélettel, kommunikációval szemben! Sajnos láttam (főleg külföldön) már jól összerakott programokat, tudom, hogy lehet(ne) jól is csinálni!

ADJATOK EGY KIÁLLÍTÁST ÉS MEGMUTATOM, HOGY LEHET ÉRDEKESEN IS TÁLALNI! :-)

Mai kaland, Szemlő-hegyi-barlang...

1. Érkezés 10.10-re. Kisasszony mondja, hogy 11.00kor indul a következő túra. Óvatosan jegyzem meg, hogy ezt jó lett volna előre tudni. Kishiján összevész velem, hogy de a holnapon szerepel… Megmutatom a saját honlapjukat. Bocsánatot kér, télleg, jó lenne ezt kiírni… :-/

Tovább
1 komment
2017. október 03. 22:01 - Halmos Gábor

Három gyerek három felé szalad

Van két dolog, ami nagyon, NAGYON nehéz nekem 3 gyerekkel. Mert megoldhatatlannak tűnő nehézség, amit talán egy gyermekkel nem is lehet érteni.

Nem, nem az, hogy egyszerre mindent akarnak!

Legfeljebb üvöltenek. Kicsit kiborulok a hangtól, de majd csak abbahagyják.

És nem, nem az, hogy szófogadatlanok, szétszaladnak egyszerre három felé (most már hang alapján is 80% százalékban mindháromról tudom, mit csinál és mekkora kárt tesz éppen! ), vagy éppen az, hogy ha kettő jó kedvű, akkor egy épp durcás. NEM, nem ez a gond.

CSAKAZÉRTISMÁSTAKAROK!

Az egyik ami feloldhatatlan és dühítő helyzet, amivel képtelen vagyok megbékélni és megoldani, hogy rendszeresen pont az ELLENKEZŐT AKARJÁK mint a tesójuk, de azt 1000 százalékos szenvedéllyel. 

Tovább
Szólj hozzá!
2017. szeptember 16. 21:52 - Halmos Gábor

6 tipp - Hogyan legyen hatékony a munka gyerekekkel?

Megmondom őszintén én sok feladatba már bele se merek kezdeni, ha otthon vannak a gyerekek! :-)

Csak távolról néz ki úgy, hogy

Jajj,hát milyen cukik, nééézd, segítenek Apának barkácskolni, Anyának főzni stb. Micsoda segítség!”

Igen, valóban nagyon aranyos egy kicsi gyerek, ahogy a segít a felnőtteknek. Jön a kis kalapácsával, elemes porszívójával, pakolja a mosógépbe a ruhákat… De ez addig aranyos, amíg van idő és türelem velük tevékenykedni. Mert azt ugye minden szülő jól tudja, hogy

a közös munka a gyerekekkel finoman szólva is „nem hatékonyabb”, mint egyedül csinálni!

Mindez pedig hatványozódik, ha több gyerek próbál egyszerre „segíteni”! :-)

MINT A SÁSKAJÁRÁS…

Amíg csak egy fiam volt olyan jó volt kettesben tologatni a fűnyírót! Ő állt előttem, 2 évesen tolta-tolta a nagy gépet, olyan meghitt volt az egész.

Azóta azonban van három fiam, jelenleg 4, 6 és 8 évesek. Ha egyszer valamiben segíteni akarnak, ott kő kövön nem marad! Amikor úgy nyírunk füvet, hogy egy középen, kettő két oldalról fogja, akkor ugye nagyon haladni nem lehet! Veszekedés, vita, ki hova álljon…

Ha pedig szerszámot vennék elő, pár percen belül átalakulnak fegyverekké és indul a ki-kit csap agyon hamarabb játék…

Tovább
Szólj hozzá!
2017. szeptember 02. 22:15 - Halmos Gábor

A görkorizás olyan, mint az Élet

Nemrég Szegedet jártam be keresztbe-kasul görkorival. Már el is felejtettem, milyen csodásan lehet suhanni vele, milyen nagy távokat lehet gyorsan bejárni és milyen felszabadító közvetlenül érezni a sebességét. Közben pedig a tátott szájú kisgyerekek kérdezik a mamájuktól: „ÓÓÓ micsinálabácsiii?”

 

És közben újra rájöttem, hogy a görkorizás nagyon sok mindenben hasonlít az élethez! Hiszen...

Görkorizás közben nem elég csak suhanni! Folyamatosan mozgásban kell maradni, egyik lábról a másikra állni, „ébernek” lenni (állandó változásban élni). Különben belefeledkezünk a száguldásba és az első kőben (akadály) fejre állunk, mert nem voltunk felkészülve valami újra és váratlanra… :-)

Tovább
Szólj hozzá!
2017. március 11. 21:25 - Halmos Gábor

Gyereknevelés kütyüvel, vagy nélküle?

Az elmúlt hetekben több heves beszélgetésben vettem részt, ahol a téma ugyanaz volt: kütyük kontra gyermekek. Ez manapság egy „hot topic”! És vegyük észre:

A következő évek, évtizedek egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy hogyan használjuk a kütyüket?
Hogyan viszonyuljunk hozzájuk? Mit engedélyezzünk a gyerekeknek?
Hogyan kebelezik be az életüket, vagy éppen támogatják azt?

Egyszerűen megkerülhetetlen ez a kérdés manapság és muszáj mindenkinek kialakítania a saját álláspontját ebben, főleg szülőként a gyermeknevelés kapcsán.

A vélemények spektruma pedig iszonyat tág a „tablet-et a 2 évesnek is, különben lemarad a világtól” megközelítéstől a „tablet ördögtől való, sohase adjuk a kezébe” álláspontig.
De ma nincs ember, aki meg tudná mondani a jó választ! Egyszerűen olyan kevés idő telt még el a kütyük feltalálásától, hogy nem tudhatjuk, hosszú távon mit okoznak!

NODE AZ EMBER NEM VÁLTOZOTT MEG KÉT ÉVTIZED ALATT!

Vegyük figyelembe, hogy azért mert két évtized alatt megérkeztek ezek az eszközök, az ember, a maga biológiai valójában, anatómiájában, idegrendszerében, agyi működésében nem volt képes megváltozni hirtelen! Ugyanazok a lények vagyunk mai is, akik voltunk 10, vagy 100 éve, éppen ezért az egészséges felnőtté váláshoz is nagyjából hasonló dolgok szükségesek, mint amik 10-100 éve fontosak voltak: játék, fára mászás, homokozás, beszélgetés, lelki fejlődés… És a kütyük csak némileg egészíthetik ki ezt a fejlődési folyamatot!

Tovább
Szólj hozzá!
2017. március 07. 18:01 - Halmos Gábor

„Más besegíteni a háztartásba, és megint más csinálni azt” – interjú Halmos Gáborral

Halmos Gábor pszichológussal, trénerrel, bloggerrel és nem utolsósorban háromgyerekes apukával beszélgettünk a férfiak megváltozott helyzetéről, szerepéről, az útkeresésről és természetesen a nőkről.Fotó: Ridikül.hu

„Körülbelül másfél éve kezdtem el a blogot. Nagyon élvezem és szeretek írni, már amennyi időm marad rá három gyerek és a munka mellett. Feltölt az írás, jólesik formába önteni a gondolataimat. A visszajelzések is pozitívak, akik olvassák, szeretik, hogy az apaságnak nemcsak a pozitív, de az árnyoldalait is bemutatom: a realitást, a vicceset, a szomorút, a tragikomikust, mindent, ami a gyerekek környezetében előfordul. És ez jó, mert magukra ismernek. Rendszeresen bebizonyosodik: az élet írja a legjobb sztorikat.”

Amikor nem blogolsz, mivel foglalkozol?

Közgazdász és pszichológus vagyok, alapvetően trénerként dolgozom: változásmenedzsmentet, vezetői tréninget tartok nagy cégek számára. Dolgozom továbbá pszichológusként is, egy művészetterápiás irányt használva, amely mozgásra, rajzolásra és kreatív elemekre épülő terápiás módszer. Ez alkalmas az önismeret fejlesztésére, de terápiás célokra is. Például amikor programokon elvonulunk több napra egy vidéki helyszínre, vagy kimegyünk az erdőbe sok művészetterápiás elemet használok.

Miről szól A Férfi útja? Mesélsz erről bővebben: te hoztad létre?

Tovább
Szólj hozzá!
2017. március 03. 10:58 - Halmos Gábor

Hol vagytok Apukák? - videó

A Ridikül műsorában beszélgettünk Apaságról...

A március 2-i adás tartalmából

Érzékeny téma, de létező probléma: mi van azokkal az apukákkal, akik 40 felett járnak, családban élnek, de valahogy azt érzik, hogy nincs szükség rájuk? Az apa szerepe erősen lekorlátozódik a pénzkeresetre, a csekkek befizetésére a postán, az autó karbantartására? Erről kérdezzük mai vendégeinket, az apukákat vajon ők érzik-e ezt a problémát? Mennyire van megfelelési vágyuk az apai szerepüket tekintve? Mennyi mindent tesznek meg azért, hogy a család és a párkapcsolat is balanszban legyen? Itt lesz velünk Tóth Frank, Erdei Zsolt, Halmos Gábor és meglepetés hölgyvendégünk, aki párjával igyekeznek minden feladatban osztozni.

 

Szólj hozzá!
2017. február 13. 21:38 - Halmos Gábor

APASÁG – Most a gyerekekkel, a munka várhat!

Hejj, ha annyi forintom lenne, ahányszor hallottam az elmúlt években: „Bárcsak több időt tölthetnék a családommal, gyerekeimmel!”…

Tény, hogy nehéz összeegyeztetni a Férfi rengeteg feladatát, szerepét, hogy mindenhol jól helyt álljon. Ugyanakkor

Saját döntésünkön múlik, hogy mennyi időt töltünk a családunkkal!

Igen-igen, ha több időt töltünk a családunkkal, akkor kevesebb marad a barátokra, hobbikra, és kevesebb lehet a pénzbevételünk is (bár ez se mindig így igaz!).
MÉGIS! Mi döntünk, hogy melyik tevékenységre mennyi időt fordítunk!

HA SZERETNÉL TUDATOSABB APA LENNI CSATLAKOZZ FÉRFIKÖRÜNKHÖZ!
Előadások - Beszélgetések - Tréningek - Férfiaknak

https://www.facebook.com/aferfiutja

EGY TÖRTÉNET, AMI MINDENT MEGVÁLTOZTATOTT…

Egy barátom története, melyet első fiam születésekor hallottam örökre meghatározta, ahogy apaként élek…

Ennek a barátomnak a lánya a történet idején már 13-14 éves volt. Nagyon jó volt a kapcsolatuk, igazi bizalmas apa-lánya kapcsolat. Mégis barátom úgy érezte, sok mindent elrontott apaként! Szomorúan emlékezett vissza arra, hogy 11-12 évvel korábban mennyit dolgozott, építette a vállalkozását, igyekezett sok pénzt keresni. Egyszer kiszakadt belőle a keserűség:

Tovább
Szólj hozzá!
2017. január 14. 20:05 - Halmos Gábor

Hol hibázta el ANYA, ha Apa nem segít a háztartásban? avagy töketlen-e a Férfi, ha házimunkát végez?

*** FIGYELEM ***
Az írás egyesek (főleg férfiak) számára népszerűtlen gondolatokat tartalmazhat!

Most olvasom FittAnya bejegyzését arról, hogy a férfiak mennyire nem segítenek otthon, és nagyon nem értek egyet a képpel, amit lefest! (http://fittanya.hu/hirek/ekoezben-apa)

Szerintem igenis sok (és egyre több) férfi tud helyt állni otthon is!

Azt olvasom, hogy

ha igazán őszinték vagyunk, akkor beláthatjuk, hogy a férfiak nem jelentenek túl nagy segítséget a reggeleinkben. A munka nagy részét mi végezzük, legyen szó a saját reggelinkről, a kávéról, a gyerek tízóraijáról vagy frizurájáról...

És az én kérdésem a következő:

Hol rontottad el, kedves anyuka, hogy így alakult a dolog?

És még ezt olvasom

06:01 - Anya kétségbeesetten nyomja ki az ébresztőt, mielőtt az jelezne, nehogy a gyerek is felébredjen rá.

Apa felébred, mert elfeküdte a bal oldalát. Amikor látja, hogy anya már az ágy szélén ül, békés mosollyal az arcán visszaalszik.

És azt kérdezem:

Ki mondta, hogy ennek így kell lennie? Ki osztotta le így a szerepeket?

Ki hagyta, hogy idáig fajuljon a dolog?

TE ÉS A PÁROD, KETTEN EGYÜTT!

Mert ne feledjük:

A család egy közösen kialakított rendszer, ahol számos feladat merül fel, amelyeket anya és apa KÖZÖSEN osztanak fel egymás között! Sehol nincs törvénybe iktatva, hogy anya nem fúrhat, apa pedig nem kelhet fel a gyerekekhez!

Bármit, BÁRMIT meg tud csinálni a férfi két dolog kivételével: a szülést és a szoptatást. Minden mást képes megcsinálni a férfi is!

Tovább
Szólj hozzá!
2016. november 17. 20:46 - Halmos Gábor

Szeretnélek örökké ölelni pici fiam

Apai gondolatok egy kicsi fiúnak... (2013. tavasz)

Kedves Kicsi Fiam!

Elnézem az alvó, pici fiamat. Milyen nyugodt vagy. Milyen békés. Semmire semmi gondod. Irigyellek is, hogy eszel, amikor éhes vagy, alszol, amikor álmos vagy és kiabálsz, ha fáj a pocakod. Egyszerű minden.

Még nem töprengesz a holnapi feladataidon. Anya holnap is dajkálni fog, akár egész nap (még ha le is szakad a háta), cicitej lesz, mi kell még. Nem kell töprengened a holnapi meetingjeiden, fejben tartani a család szülinapjait. Nem rettegsz a szomszéd nagyfiútól, nem kell eldöntened, hogy melyik nadrágodat vedd a narancssárga pólódhoz és harcolnod, hogy biciklivel menjünk az oviba. Minden úgy jó, ahogy van.

Elnézlek és eszembe jut, hogy egyszer, régen az én apám is így állhatott az én ágyikóm mellett: meghatódottan, kíváncsian és egy kicsit zavarban az ismeretlen emberkétől. Ő is dajkált, puszilgatott, fáradtsággal küzdve kelt fel hozzám, ha éjjel nem bírtam aludni. Mindez az előtt volt, hogy megismertem őt olyannak, aki állandóan az autót szerelte, idegeskedett a munkája miatt, de néha jót lehetett vele tollasozni is. Az előtt, hogy sokat vitatkoztunk és azt éreztem, hogy nem ért meg és nem fogad el. Valaha én voltam az ő édes kicsi fia, csak aztán később nehezen tudta ezt kimutatni nekem.

Vajon az én kicsi fiammal mi fog történni?

Tovább
Szólj hozzá!
2016. október 30. 21:27 - Halmos Gábor

3 GYEREK SOKKAL TÖBB, MINT 2

Számunkra a legnehezebb váltás a három gyerekessé válás volt, leírom miért, hátha másnak is van hasonló tapasztalata…

És azért is leírom, mert néha sok jó ötletet, tanácsot kapunk (1-2 gyerekes) szülőktől, ismerősöktől, akik nem ismerik, milyen lehet 3 gyermekkel. És a tankönyvek valóban hasznos tanácsaira is azt érzem, hogy némelyik megvalósíthatatlan abban a ritmusban és hangzavarban, amit 3 gyerek képes produkálni („még a saját gondolatunkat sem halljuk!”)!

3 gyermekkel gyakran nincs lehetőség úgy csinálni, ahogy a nagykönyv szerint kéne:

„Akkor szépen guggoljunk le hozzá, és várjuk meg, amíg a szemünkbe néz, majd az ő nyelvén magyarázzuk el……. stb. stb.”

Frászt, addig a többi megöli egymást! :-)

MIT MOND A MATEK?

Nézzük először a matekot! :-) Az egy gyerekessé válás végtelenszeres növekményt jelent, OK. De az egyről kettőre váltás 100%-os, a három gyerekessé válás viszont már csak 50%-os fejlődés… Vagyis papíron nem is olyan nagy dolog, amikor a két gyerek mellé bepottyan egy harmadik…

A valóság azonban ennél sokkal cifrább. Legalábbis nálunk cifrább volt! (Igaz, a korkülönbség is kicsi: a nagyok között 2,5 év, de a kicsik között mindössze  1,5 év. És mind fiú.)

3 GYEREK – EXTRA DINAMIKA

Őszintén: néha már azt érezzük, rettenetesen rossz szülők vagyunk… Aztán egy-egy napra csak 2 gyermekkel maradunk otthon, és rájövünk, hogy nem (csak) mi vagyunk bénák, hanem hárman egészen másképp viselkednek, mint ketten.

Bármelyik kettő van együtt sokkal nyugisabbak, békésebbek.

És amint belép a harmadik – üvöltés, harc és küzdelem indul meg közöttük!

Érthetetlen, miért van így, de több 3 gyerekes barátunk is ugyanezt erősíti meg!

Tovább
Szólj hozzá!
2016. október 22. 20:56 - Halmos Gábor

Felelőtlen vagy, amikor másokat szolgálsz magad előtt...

Mostanában sokat olvastam Feldmár Andrástól. Egy sor nagyon megragadott mindebből, amit ki is írtam belőle:

feldmar_idezet.jpg

Aztán még folytatta:

“Az első felelősséged önmagadért van, mert ha nem szólsz magadról, láthatatlanná válsz, senki nem fog megismerni. Én nem mondom, hogy ez könnyű. Kemény munka. Forradalmi csata.” Feldmár András (Életunalom, Élettér, Életkedv c. könyv)

Tovább
Szólj hozzá!
2016. október 02. 21:04 - Halmos Gábor

Hogyan maradjak önmagam férfiként?

Pár napja A férfi útja - Férfikörben izgalmas és tanulságos beszélgetés alakult ki. A fő témánk a következő volt: Hogyan maradjak önmagam? Mitől maradunk önmagunk, és mitől távolodunk el önmagunktól?

Megosztom a beszélgetés néhány tanulságát, hátha másoknak - férfiaknak és nőknek egyaránt - segít abban, hogy jobban értse a férfi-lelket!

Egyet értettünk abban, hogy a számos feladat, szerep, elvárás között nagyon nehéz önmagunknak maradni, kevés időnk, energiánk jut önmagunknak lenni.

Ki több, ki kevesebb, de mindenki sok-sok „kell” feladatot is végez, ami sokszor inkább viszi az energiát, mint termeli.

 És akkor néhány megállapítás a sok felmerült közül:

  1. NEM VAGYOK EGYEDÜL

Jó látni, hogy mások is – függetlenül attól, hogy milyen életszakaszban vannak (pl. házasság, gyermek) – hasonló nehézségekkel, dilemmákkal küzdenek.

  1. JÓ EGYMÁSTÓL TANULNI

Tovább
Szólj hozzá!
2016. szeptember 29. 14:27 - Halmos Gábor

Egy (nem) átlagos reggel

EGY (NEM) ÁTLAGOS REGGEL...

Még mindig meglep néha, hogy egy átlagos reggel milyen intenzív tud lenni tele bizarr fordulatokkal...

Mondom, „átlagos” hétköznap reggel! Igaz 3 gyermekkel... :-)

5.59 Fel se tűnik, hogy már ketten is kószálnak az előszobában az ágyuk es a WC között. Halottnak tettetem magam, hátha visszaalszanak, de ez kizárt!!!

6.02 suttogva leinvitalom a két ébren levőt, hogy legalább a többiek had aludjanak! Ordításnak tűnő suttogással követelik, hogy azonnal keressek meg valamit, addig nem mennek egy tapodtat se... Nem keresem, de a „suttogásra” már a harmadik is felébredt hálistennek...

Tovább
Szólj hozzá!
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről