Az én nagymamám erősen túlsúlyos volt idősebb korában. Próbált lefogyni, de nem igazán ment neki. Kipróbált mindent, amit a TV-ben látott: mágneses karperecet, fülre tehető műanyag izét, természetgyógyászt stb., de semmi nem segített. Egyszer aztán elment egy belgyógyász barátunkhoz, aki töviről hegyire megvizsgálta, mindent megnézett, aztán így szólt, kicsit otromba hasonlattal:

„Magdi néni, magának nincsen semmi baja! Egyszerűen csak kevesebbet kéne ennie és akkor lemennek a kilók. És ne tessék azt mondani, hogy nem lehet. A fogolytáborokban is kevesebb ennivalót kaptak a foglyok és le is fogytak. Ilyen egyszerű!”

Hát asszem tényleg ilyen egyszerű az egész! :-)

De azért van még valami, ami nagyon megnehezíti a változtatást:
a MEGSZOKÁSAINK!

Ez az a bennünk élő "szabotőr", ami minden változtatást nagyon hatékonyan megállít, visszafordít amint teheti!

Lassan 7 teljes napja csinálom a méregtelenítő kúrát, ahol kis füzetecske igazít el pontosan, hogy mikor mit kell enni, hogyan, hányat, hány pohár vízzel…
És nagyon érdekes tapasztalás ilyen „kívülről kontrolláltan” étkezni:

- Tök jó, hogy nem kell állandóan dönteni, hogy „akkor ezt most megegyem, vagy ne egyem?”. Ebből lenne a nasizás, felesleges dolgok fogyasztása, e helyett viszont mindig tudom mikor, mit kell enni és kész!

- Meglepő, de néha vagyok csak éhes, és ilyenkor sem érzem azt, hogy azonnal megenném a fél hűtőt! Egyszerűen az agyam tudja, hogy ez rendben van egy ilyen kúra alatt, ezért nem is nagyon törődök vele.
„Fejben dől el minden ugye!” :-)

- Nem nagyon zavar a finom ételek látványa, illata! Igen, az első gondolatom, hogy de jó lenne enni egy kicsi fasírtot, vagy TúróRudit. De ha jobban magamra figyelek rájövök, hogy igazán nem a testem kívánja – az jól van és teli érzi magát! – hanem csak „megszoktam”, hogy szeretem és jó lenne enni egyet.

- Feltűnt, hogy igazság szerint nem is hiányoznak annyira a „megszokott” étkezések. Talán csak az óra miatt szoktam úgy enni! Persze, itt is kell a rendszeresség. De amikor véletlenül 1-2 órával későbbre csúszik a reggeli, akkor sem hiányzik, csak tudom, hogy már kéne enni a menetrend szerint.

- És rájöttem, hogy a tartós változáshoz muszáj több időt és energiát szánnom az étkezés tervezésére, egy zsúfolt nap előtt a szükséges dolgok összekészítésére.

Persze most még „könnyű”, mert itt ez a külső kontroll és a menetrend, de vajon mi lesz azután? Mi lesz a zsúfoltabb hétköznapok során? Nem tudom, de igyekszem előre kigondolni, hogy lenne célszerű és egészséges jobban étkezni! Szóval változtatni az étkezési szokásaimon.

„A legértékesebb kialakítandó szokás, a szokásaink megváltoztatásának szokása.” - Dan Sulivan