Számunkra a legnehezebb váltás a három gyerekessé válás volt, leírom miért, hátha másnak is van hasonló tapasztalata…

És azért is leírom, mert néha sok jó ötletet, tanácsot kapunk (1-2 gyerekes) szülőktől, ismerősöktől, akik nem ismerik, milyen lehet 3 gyermekkel. És a tankönyvek valóban hasznos tanácsaira is azt érzem, hogy némelyik megvalósíthatatlan abban a ritmusban és hangzavarban, amit 3 gyerek képes produkálni („még a saját gondolatunkat sem halljuk!”)!

3 gyermekkel gyakran nincs lehetőség úgy csinálni, ahogy a nagykönyv szerint kéne:

„Akkor szépen guggoljunk le hozzá, és várjuk meg, amíg a szemünkbe néz, majd az ő nyelvén magyarázzuk el……. stb. stb.”

Frászt, addig a többi megöli egymást! :-)

MIT MOND A MATEK?

Nézzük először a matekot! :-) Az egy gyerekessé válás végtelenszeres növekményt jelent, OK. De az egyről kettőre váltás 100%-os, a három gyerekessé válás viszont már csak 50%-os fejlődés… Vagyis papíron nem is olyan nagy dolog, amikor a két gyerek mellé bepottyan egy harmadik…

A valóság azonban ennél sokkal cifrább. Legalábbis nálunk cifrább volt! (Igaz, a korkülönbség is kicsi: a nagyok között 2,5 év, de a kicsik között mindössze  1,5 év. És mind fiú.)

3 GYEREK – EXTRA DINAMIKA

Őszintén: néha már azt érezzük, rettenetesen rossz szülők vagyunk… Aztán egy-egy napra csak 2 gyermekkel maradunk otthon, és rájövünk, hogy nem (csak) mi vagyunk bénák, hanem hárman egészen másképp viselkednek, mint ketten.

Érthetetlen, miért van így, de több 3 gyerekes barátunk is ugyanezt erősíti meg!

Nemrég Bobóval (a legnagyobbal) töltöttünk 24 órát… És újra beköltözött a házunkba a kacagás, jó kedv, nyugalom. És hát őszintén szólva: nem értettük, hogy egy gyerekesként hogy érezhettük magunkat fáradtnak és elfoglaltnak! Innen nézve egy gyereket kezelni – bocsánat a szóért – nem egy nagy mutatvány! Az egyikünk is fél kézzel…

MI AZTÁN TUDJUK, MILYENEK A GYEREKEK…

Azért vicces visszanézni, hogy hogyan változott a gyerekekhez (és más szülőkhöz) való viszonyunk az évek során… :-)

1 gyerekes szülőként: Azt gondoltuk, tudjuk, milyen A Gyerek! Úgy általában! Nyilván minden gyerek olyan, mint a miénk. Azonosak a korszakai, azonos a viselkedése. Akinek nem így működik a gyerek, élete stb. – az biztos bénán nevel, valamit elront!  Ezért jogosnak éreztük néha megmondani másoknak, hogyan is kéne ezt csinálni!

Példa erre, hogy a mi fiunk ugye 6 hetes korától átalussza az éjszakát. Ugye-ugye, ez csak nevelés kérdése! Rajtunk, szülőkön múlik! Szuperek vagyunk! Ha másnak nem megy, csak kérdezzetek, segítünk szívesen… :-)

2. gyermek érzekése: Kicsit letörte a szarvunkat! Uupps, mégse csak ilyen A Gyerek! Mert ketteske egészen más! Uupps, mégse csak rajtunk múlik minden! Hiába minden, alig 3 éven keresztül nem alszik rendesen, hanem éjszakánként 4-5ször kell. Minden éjjel! 3 évig! Uupps!

Ekkor született a felismerésünk:

mindent, amit jól csinál mi tanítottuk neki, minden, amit rosszul csinál genetikailag hozta magával! :-D

Két gyermekkel van már összehasonlításunk, látjuk, mennyire mások is lehetnek! Szerényebbek lettünk és elfogadóbbak.

És élvezzük, hogy két ilyen csodás lényecske költözött hozzánk!

3. gyermek érzekése: Új dimenzió! Valami egészen megváltozott. Három gyermek koordinálása már egész más gondolkodásmódot jelentett számunkra!

Azt vettük észre, hogy…

A VILÁG NEM 3 GYERMEKRE VAN BERENDEZVE

Először is lelkileg is fel kellett nőnöm ahhoz, hogy három gyerekes apuka lettem! Szinte nem volt 3 gyerekes család ismerősöm, ezért nincs mintám erre!

Továbbá ekkor vettük észre, hogy

a világ 2 gyerekre / 4 fős családokra rendezkedett be!

Mindenhol ezzel szembesülünk: az étteremben általában 4 fős asztalok vannak. A játszótéren 2 hinta van (hármat szinte soha nem láttam még, legfeljebb 2X2-t). Az autóban hátul 2 gyerekülés fér el kényelmesen. Satöbbi-satöbbi…

Új dimenziót jelentett az is, hogy a 2 szemem 2 felé tud szaladni! 2 gyerekre még csak képes vagyok figyelni, de az elején képtelen voltam egyszerre 3 felé koncentrálni! (Ez azóta megváltozott! Mostanra a konyhában állva, csak hangok alapján tudom követni a három gyereket a lakásban, és közben pontosan kalkulálom éppen mekkora kárt csinálnak! :-) )  

Hasonlóan nehéz felismerés, hogy

egy felnőttnek (csak) 2 keze van. De akkor mit fog fogni a 3.?

Akkor, amikor még mindegyik picinyke és igényelné a kézfogást, a törődést, vagy mi igényelnénk az utca közepén a szoros emberfogást!

De ami a legfőbb – és feloldhatatlan – nehézség:

a 2 szülő csak 2 félé tud csak osztódni.

Amiből az következik, hogy gyakran valamelyik gyermek (egyébként jogos!) igénye háttérbe szorul. 2 csemetével még sokkal könnyebb volt békés, cuki estéket csinálni: gyere Bobó, fürdesz apával, anya pedig addig olvas Bencének… Ja, de aztán három gyerekkel már valakinek alkalmazkodnia kell! (És persze, van ennek sok előnye hosszú távon, de közbe óriási lemondás is egyes helyzetekben!).

És egy ráadás:

anyának szinte nulla esélye marad, hogy 8 órában dolgozzon!

Ekkora logisztika, ennyi feladat, folyamatos betegségek miatt - pláne ha kevés a nagyszülői segítség - szinte esélytelen, hogy anya 8 órás munkát vállaljon úgy, hogy ne szenvedje meg ezt a család és a gyerekek!

3 GYERMEK SOKKAL TÖBB, MINT 2!

Feladatban, költségben, fejfájásban is… De szerencsére szeretetben,cukiságban, jó kedvben is! :-) Ezért minden nehézséget megér ez az út is!

És le a kalappal mindenki előtt, akinek 4, 5, 6… vagy még több gyermeket nevel! El se tudom képzelni, milyen új dimenziókat jelenthet számukra!