Válság van...

Nagyon nehéz válságot élünk meg napjainkban.
Több szinten is.
És a válság sok arcát nehéz megélni, nehéz felismerni és értelmezni.
Nehéz szembe nézni vele.

Van, amihez elég alaposan kezet mosni, van, aminek az érzelmi hullámzását kell elfogadnunk, és van, amiben évtizedes/évszázados gondolkodásmódunkat kell elengednünk / lecserélnünk...

És mindez sok szinten zajlik mindannyiunkban...
- a SZERETTEINKért aggódunk - édesanyám, apám, fontos ismerősök megkapják-e?
- EGYÉNI, egészség szinten - én elkapom-e a vírust? Kórházba kerülök-e?
- a GYEREKEKkel hogyan csináljuk végig ezt a - kitudja mennyi időt? Hogy fogunk együtt tanulni?
- Home-office - az vajon miii? és hogy lesz hatékony?
- ANYAGILAG mit hoz a családnak, vállalkozásnak, cégnek, országnak...
- BIZTONSÁGÉRZETÜNK reccsenhet meg - hiszen sebezhetőek vagyunk, nem biztos, hogy van segítség
- GONDOLKODÁSMÓDUNK változásában - az eddigi megoldások már nem működnek, de akkor mi igen?
- A VILÁGRENDBEN - talán a kiépült, globalizált, fogyasztás alapú világrend már nem térhet vissza!

Az új helyzet új megoldásokat és ehhez új gondolkodásmódot igényel!!!

---------UGYANAKKOR----------

A "VÁLSÁG / VÁLTOZÁS" kínai írásjele 2 külön jelből áll össze:

FÉRFI-KÖR – AZ VAJON MIII?

Milyen lehet az, amikor csak férfiak ülnek össze egy önismereti körre? Patak parton, vagy egy tűz körül az egész napos kemény túra után, vagy épp a városban egy teremben?

Van, aki idegenkedik tőle, de aki kipróbálta, mindenki nagyon hasznosnak tartotta eddig.

De – talán nem is gondoltad volna – mégis leginkább NŐK örülnek ezeknek a programoknak. És küldik a párjukat, gyerekük apját, tesójukat, hogy fejlődjenek.

Nyugaton egyre több a „férfikör”, amely segít a férfiaknak inspirálódni, saját dilemmáikkal megküzdeni, távolról ránézni hol is tartanak az útjukon. Itthon is van pár ilyen kör, de van még hova fejlődnünk.

Nem gondoltam, de tapasztalom, hogy

Nem a nők ellen van mindez! Csak egyszerűen sokaknak könnyebb így megnyílnia!
Egy láthatatlan, különleges szál fűzi egymáshoz a férfiakat: bajtársiasság, közös sorsok, évezredes hagyományok, hasonló gondolkodásmód, szavak nélküli megértés.

Nem vagyunk egyformák, de sok bennünk a közös!

Mintha ott élne legbelül a sejtjeinkben az emléke, amikor a törzsekben még közösen vadásztunk, együtt építettük házainkat, vagy épp jártunk a hadiösvényen. Veszélyes állatokat ejtenünk el, nehéz köveket cipeltünk. Együtt.
Egy szív, egy kar, egy akarat, együtt cselekedtünk.

Holnap barkácsolni, fúrni-faragni, bútort pakolni megyek a sulinkba. Mondtam a nagyfiamnak, hogy ő is jöhet velünk, apukákkal, férfiakkal!
Azóta fülig ér a szája és üdvözülten, büszkén jár-kel a világban. Azonnal kipakolta kb. az összes szerszámot, csavart, mindent, hogy hozza, hátha szükségünk lesz rá…

Egyébként is szeret barkácsolni, de ez most nem csak erről szól. Attól is olyan különleges számára az ilyen alkalom, mert a felnőttekkel lehet, „bebocsátást nyer” a férfiak világába!

Igaz történet egy kisfiúról…

Köszönöm Kormos Anett a cikkedet (katt: Kormos Anett: A rossz gyerek (Nem vicces), 2015. november 27.)

Valamit megnyitott bennem, ezért én is elmesélek egy történetet, ami előjött ennek kapcsán:

A történet egy majd 8 éves kisfiúról szól. Bekerült az iskolába és nagyon nehezen vette az akadályt. Áldott jó gyermek volt de mégis, tudott nagyon kemény, hisztis is lenni. És be nem állt a szája. Főleg ha fáradt volt állandóan csak beszélt, beszélt és beszélt.

A szülei egy idő után már félve érkeztek a (havi) szülői találkozókra. Az osztályban rendszeres volt az agresszió és ez a fiú valahogy mindig benne volt a balhéban. A szülők néha majd elsüllyedtek, hogy az ő gyerekük bántotta a másikat, belerúgott a lányokba, tépte a hajukat. Sok mindenkit bántott és nem lehetett leállítani.

DE a Tanár türelmes volt! Bölcsen, higgadtan és sziklaszilárd bátorsággal állta a sarat. Pedig ő maga mondta, hogy néha tanítani sem tud az osztályban, mert a kisfiú annyira hangos és mindenbe belekotyog, hogy elrontja az osztály közös munkáját. De ő mindig azt mondta: nekem van türelmem. Minden rendben lesz. Harmadikra minden a helyén lesz.

És az osztály is mellette állt.

Tudom, hogy dolgozni, munkába járni stb. stb. nehéz, de aki azt gondolja, hogy otthon helyt állni sétagalopp, az próbálja ki pár hétig!!!

Szoktam vinni-hozni a gyerekeket, de a hétfői programot még nem ismertem. Hajrá, izgalmas lesz!
Hát az lett. Több is, mint izgalmas!

A TERV

Mondom, mi volt a terv:
3 gyerekünk, 2 intézményben + 2 családhoz is besegíteni, mert másik napon ők segítenek.

A párom instrukciói, amiket szorgosan jegyzeteltem:
- Fél2-re be az oviba. Nincs késés pontosnak kell lenni. A saját + két másik gyereket begyűjteni.
- Egyik ovist hazavinni anyukájához.
- Másik kettővel hazajönni, hogy játszanak egy negyed órát. Közben kis ennivaló nekik.
- Megfogni a két srácot és be a suliba, ahonnan a 2-2 nagy tesójukat elhozni.
- Irány a síelés, 14.45-re odaérni.
- Ott már csak átöltöztetni mindet, aztán mehet a síelés.

És ne feledjük!
Ehhez a tervhez is úgy jutottunk el, hogy azt megelőzte több hét, amíg kialakult a forgatókönyv, és most is több telefon, hogy ezen a héten melyik szülő ér/nem ér rá, ki vigye végig a folyamatot.
És ezt én mind készen kaptam!

EGYÉB INSTRUKCIÓK

Már csak hab a tortára a sok kis zárójeles instrukció, amit kaptam mindezek mellé:
- Vigyél nekik valamit inni
- Ne hagyd itthon a sícuccukot

Vajon melyik játék jobb, a 8 dallamos, villogó, mozgó (4 elemet zabáló) varázsjáték, vagy egy szimpla ugrálókötél???

A nagyfiamnak 2 évig az ugráló kötél volt a kedvenc játéka. Órákig kötözött vele, kígyósat játszott, porszívózott… kifogyhatatlan játékforrás volt. Jobb, mint bármelyik drágán kapott ajándéka!

És ahogy nőnek a gyerekek, folyamatosan rengeteg egyszerű játékot találunk, amik sokkal izgalmasabbak számukra, mint bármilyen bolti játék.

1. REPÜLŐNÉZÉS A REPTÉREN

Érdemes tudni róla, hogy van egy hely a Ferihegyi repülőtér mellett, ami kifejezetten arra való, hogy egész közelről megbámulhassuk a repülőteret.

„Spotter domb”-nak hívják és csodás élmény felnőttnek-gyereknek. Csak arra kell figyelni, hogy olyan időszakban menjünk, amikor rendszeresen érkeznek, vagy indulnak ott a repülők.

2. HOMOKOZÁS

Elképeszt, hogy mennyire kifogyhatatlan játékforrás az örökké megújuló homok! Gyakran felszerelkezünk nagy gyereklapátokkal (hosszú nyelű, hasonló egy felnőtt lapáthoz) és elvonulunk egy közeli játszóra. Onnantól kezdve 1-2 órán át ásás, formálás, fúrás, várépéítés…

SZTORI: Ma este vacsora „helyett” eszembe jutott, hogy milyen jól esne egy narancs. Nem szoktunk narancsot vacsorázni, de most kivételesen… Nekiláttam, de a nagyfiam már vágyakozóan nézett. További egy perc után: „Apa, kapok a narancsodból?” Letárgyaltuk, hogy ez apa narancsa, de ha hoz magának pucolok neki szívesen (végül magának megpucolta). De mire idáig jutottunk látom, hogy a kicsi fiam pedig egy banánt szerzett magának és azt majszolja, pedig egy hónapja nem evett…

A gyerekek gyakorlatilag a mintakövetés segítségével tanulnak legalább 9-10 éves korukig (de valamennyire tovább is). Amit a szülők csinálnak (aztán később a nagyik, tanárok, ismerősök) az a követendő példa. Ebből áll össze a világuk.

Ez pedig egy óriási lehetőség is a szülők számára. Meg felelősség és veszély is egyszerre!

Hisz annyi minden történik egyszerre. Annyi mindennel mutatunk példát. És ha tetszik, ha nem, folyamatosan figyelnek minket a gyerekek és követnek. Eltanulnak sok mindent, akár akarjuk, akár nem. Akár jó az, akár nem. Eltanulják a jót is, de a rosszat is…

EZ EGY ÓRIÁSI LEHETŐSÉG…

Nemrég egy anyuka (!) feltette a kérdést a nagy kék közösségi portálon, hogy ugyan ki milyen gyermeknevelési könyvet olvasott, mit ajánlana? Beleolvastam a válaszokba és – sajnos nem meglepő módon –

csak anyák kommenteltek a témához!

Illetve pontosítok: egy pasi még beleviccelt, de ennyi a részükről!
Visszatérően azt tapasztalom, hogy

Ezen kívül a nők rendszerint sokkal aktívabbak a gyermekes tudásmegosztó chatekben, fórumokon, portálokon, előadásokon, kurzusokon, on-line csoportokban stb.

Pedig Apának is feladata lenne, hogy tudatosabb legyen a gyereknevelésben!

Kedves Apukák!

Nem járja, hogy részt követeltek a gyermeknevelésből akkor, ha keveset vagytok a gyermeketekkel és ráadásul nem vagytok képben azzal, hogy manapság milyen nevelési elvek és megközelítések léteznek!

BELESZÓLHATOK, HA KEVESET VAGYOK OTTHON?

Nehéz kérdés! De ha Apa pl. csak az idő 20%-ban van jelen a gyerekek életében, akkor mennyire szólhat bele a nevelési elvekbe???

Egy hete a kisfiam eltörte a kezét…

Amikor meghallottam valamiért úgy éreztem, hogy „de jó”, bár nem tudtam megmagyarázni miért! Most már tudom!

Valahogy ez az új helyzet egy óriási lökést adott a fejlődésében. Az elmúlt másfél év változása valahogy összeérett benne és elképesztően jót tett neki.

Egy kézzel kell mindent csinálnia és sokkal fókuszáltabb lett. Anya egyszer megmutatta neki, hogyan kell fél kézzel a fogmosást végigcsinálni, és másodszor már mondta magának és egyedül csinálta. Figyelmesebb, odafigyelőbb lett és nyugodtabb is! Öröm látni.

És a környezetére is hat mindez! A tesója, amikor meglátta, hogy a törött kezével nem tudja fogni a magyar kártyát otthagyta az ennivalóját és beült mellé, hogy fogja a kártyát!! Fél órát ült pisszenés nélkül és segített neki kezelni a lapokat! :-O Elolvadt a szívem, amikor ezt láttam!!!

Kedves Szülők!
Nagyon kérem NE versenyre neveljétek a gyermeteket, mert rengeteget ártotok vele neki is és a világnak is! :-(

(Vigyázz! Hosszú, de érdekes post!)

Közkeletű tévképzet az emberek fejében, hogy

1. A gyerekek a versengőek, a szülők csak támogatják őket ebben.
2. A világ versengő, ezért erre kell őket nevelni.

Sajnos mind a kettő hülyeség, mégis sok szülő e szerint gondolkodik!

1. NEM A GYEREKEK VERSENGŐEK HANEM A SZÜLEIK!

MEGTÖRTÉNT ESET: Óvodai sport nap. Az egyik állomáson két kisgyermek egymás mellől indulhat egy pályán valamilyen járművel (görkori, kisbicikli, nagy bicikli stb.) és a bólya megkerülése után minél gyorsabban vissza kell érniük… A gyerekek elindulnak. Az óvónéni pedig kidagadt erekkel kiabál: „hajrá egyik, ne hagyd megad másik, vajon ki lesz a gyorsabb, gyerünk, nézzétek, az 5 éves Tomika leelőzi a nagytesójááááát…” A nagytesó pedig szó nélkül megfogja az öccse kezét és egyszerre gurulnak át a célvonalon. Ő letojja a versenyt. Ő csak egy jót biciklizni akart! Az óvónéni szeretne versenyt látni!

Sokszor tapasztalom, hogy

nem a gyerekek, hanem a FELNŐTTEK nyomják a versengést és a legnagyobb baj, hogy ezt gyakran észre sem veszik!

„Ki ér oda előbb?” „Ki eszi meg hamarabb?” „Ki lesz a gólkirály?” „Csináljunk a farsangon jelmezversenyt!” „No, lássuk, kinél dől le a Jenga…”

Állandóan csak a VERSENGÉS! De minek???

2. A VILÁG NEM CSAK VERSENGÉSBŐL ÁLL!

Befészkelte magát a köztudatba, hogy az ember „homo economicus”, racionális lény, aki csak a saját hasznát keresi és pont! Ezért mindenkit lenyom, legyőz és jobb akar lenni! Ezt az elképzelést már a közgazdaságtan is meghaladta, de a pszichológia, szociálpszichológia stb. pláne mást bizonyít!

PÉNZZEL VAGY SZENVEDÉLLYEL ÉRÜNK EL SIKERT?

GYEREKBARÁT SZEMLÉLETET A MAGYAR TURIZMUSBA! – Szemlő-hegyi-barlang

Folytatom elkeseredett harcomat a hazai elszomorító szemlélettel, kommunikációval szemben! Sajnos láttam (főleg külföldön) már jól összerakott programokat, tudom, hogy lehet(ne) jól is csinálni!

ADJATOK EGY KIÁLLÍTÁST ÉS MEGMUTATOM, HOGY LEHET ÉRDEKESEN IS TÁLALNI! :-)

Mai kaland, Szemlő-hegyi-barlang...

1. Érkezés 10.10-re. Kisasszony mondja, hogy 11.00kor indul a következő túra. Óvatosan jegyzem meg, hogy ezt jó lett volna előre tudni. Kishiján összevész velem, hogy de a holnapon szerepel… Megmutatom a saját honlapjukat. Bocsánatot kér, télleg, jó lenne ezt kiírni… :-/

Megmondom őszintén én sok feladatba már bele se merek kezdeni, ha otthon vannak a gyerekek! :-)

Csak távolról néz ki úgy, hogy

„Jajj,hát milyen cukik, nééézd, segítenek Apának barkácskolni, Anyának főzni stb. Micsoda segítség!”

Igen, valóban nagyon aranyos egy kicsi gyerek, ahogy a segít a felnőtteknek. Jön a kis kalapácsával, elemes porszívójával, pakolja a mosógépbe a ruhákat… De ez addig aranyos, amíg van idő és türelem velük tevékenykedni. Mert azt ugye minden szülő jól tudja, hogy

a közös munka a gyerekekkel finoman szólva is „nem hatékonyabb”, mint egyedül csinálni!

Mindez pedig hatványozódik, ha több gyerek próbál egyszerre „segíteni”! :-)

MINT A SÁSKAJÁRÁS…

Amíg csak egy fiam volt olyan jó volt kettesben tologatni a fűnyírót! Ő állt előttem, 2 évesen tolta-tolta a nagy gépet, olyan meghitt volt az egész.

Azóta azonban van három fiam, jelenleg 4, 6 és 8 évesek. Ha egyszer valamiben segíteni akarnak, ott kő kövön nem marad! Amikor úgy nyírunk füvet, hogy egy középen, kettő két oldalról fogja, akkor ugye nagyon haladni nem lehet! Veszekedés, vita, ki hova álljon…

Ha pedig szerszámot vennék elő, pár percen belül átalakulnak fegyverekké és indul a ki-kit csap agyon hamarabb játék…

Nemrég Szegedet jártam be keresztbe-kasul görkorival. Már el is felejtettem, milyen csodásan lehet suhanni vele, milyen nagy távokat lehet gyorsan bejárni és milyen felszabadító közvetlenül érezni a sebességét. Közben pedig a tátott szájú kisgyerekek kérdezik a mamájuktól: „ÓÓÓ micsinálabácsiii?”

És közben újra rájöttem, hogy a görkorizás nagyon sok mindenben hasonlít az élethez! Hiszen...

Görkorizás közben nem elég csak suhanni! Folyamatosan mozgásban kell maradni, egyik lábról a másikra állni, „ébernek” lenni (állandó változásban élni). Különben belefeledkezünk a száguldásba és az első kőben (akadály) fejre állunk, mert nem voltunk felkészülve valami újra és váratlanra… :-)

Az elmúlt hetekben több heves beszélgetésben vettem részt, ahol a téma ugyanaz volt: kütyük kontra gyermekek. Ez manapság egy „hot topic”! És vegyük észre:

Egyszerűen megkerülhetetlen ez a kérdés manapság és muszáj mindenkinek kialakítania a saját álláspontját ebben, főleg szülőként a gyermeknevelés kapcsán.

A vélemények spektruma pedig iszonyat tág a „tablet-et a 2 évesnek is, különben lemarad a világtól” megközelítéstől a „tablet ördögtől való, sohase adjuk a kezébe” álláspontig.
De ma nincs ember, aki meg tudná mondani a jó választ! Egyszerűen olyan kevés idő telt még el a kütyük feltalálásától, hogy nem tudhatjuk, hosszú távon mit okoznak!

NODE AZ EMBER NEM VÁLTOZOTT MEG KÉT ÉVTIZED ALATT!

Vegyük figyelembe, hogy azért mert két évtized alatt megérkeztek ezek az eszközök, az ember, a maga biológiai valójában, anatómiájában, idegrendszerében, agyi működésében nem volt képes megváltozni hirtelen! Ugyanazok a lények vagyunk mai is, akik voltunk 10, vagy 100 éve, éppen ezért az egészséges felnőtté váláshoz is nagyjából hasonló dolgok szükségesek, mint amik 10-100 éve fontosak voltak: játék, fára mászás, homokozás, beszélgetés, lelki fejlődés… És a kütyük csak némileg egészíthetik ki ezt a fejlődési folyamatot!

A Ridikül műsorában beszélgettünk Apaságról...

Hejj, ha annyi forintom lenne, ahányszor hallottam az elmúlt években: „Bárcsak több időt tölthetnék a családommal, gyerekeimmel!”…

Tény, hogy nehéz összeegyeztetni a Férfi rengeteg feladatát, szerepét, hogy mindenhol jól helyt álljon. Ugyanakkor

Saját döntésünkön múlik, hogy mennyi időt töltünk a családunkkal!

Igen-igen, ha több időt töltünk a családunkkal, akkor kevesebb marad a barátokra, hobbikra, és kevesebb lehet a pénzbevételünk is (bár ez se mindig így igaz!).
MÉGIS! Mi döntünk, hogy melyik tevékenységre mennyi időt fordítunk!

EGY TÖRTÉNET, AMI MINDENT MEGVÁLTOZTATOTT…

Egy barátom története, melyet első fiam születésekor hallottam örökre meghatározta, ahogy apaként élek…

Ennek a barátomnak a lánya a történet idején már 13-14 éves volt. Nagyon jó volt a kapcsolatuk, igazi bizalmas apa-lánya kapcsolat. Mégis barátom úgy érezte, sok mindent elrontott apaként! Szomorúan emlékezett vissza arra, hogy 11-12 évvel korábban mennyit dolgozott, építette a vállalkozását, igyekezett sok pénzt keresni. Egyszer kiszakadt belőle a keserűség:

*** FIGYELEM ***
Az írás egyesek (főleg férfiak) számára népszerűtlen gondolatokat tartalmazhat!

Most olvasom FittAnya bejegyzését arról, hogy a férfiak mennyire nem segítenek otthon, és nagyon nem értek egyet a képpel, amit lefest! (http://fittanya.hu/hirek/ekoezben-apa)

Szerintem igenis sok (és egyre több) férfi tud helyt állni otthon is!

Azt olvasom, hogy

És az én kérdésem a következő:

Hol rontottad el, kedves anyuka, hogy így alakult a dolog?

És még ezt olvasom

És azt kérdezem:

Ki mondta, hogy ennek így kell lennie? Ki osztotta le így a szerepeket?

Ki hagyta, hogy idáig fajuljon a dolog?

TE ÉS A PÁROD, KETTEN EGYÜTT!

Mert ne feledjük:

A család egy közösen kialakított rendszer, ahol számos feladat merül fel, amelyeket anya és apa KÖZÖSEN osztanak fel egymás között! Sehol nincs törvénybe iktatva, hogy anya nem fúrhat, apa pedig nem kelhet fel a gyerekekhez!

Bármit, BÁRMIT meg tud csinálni a férfi két dolog kivételével: a szülést és a szoptatást. Minden mást képes megcsinálni a férfi is!