Miért kell, hogy Apa megint jó fej legyen?

Egyébként tényleg, miért is kéne újra jó fejnek lennem? J Hiszen egy szép és boldog családban élünk! A Facebook oldalunk tele van vidám, jó kedvű családi képpel. Apa sokat játszik a srácokkal, kirándulunk, játszóházazunk. Hétköznap dolgozom, esténként gyerekeket nevelek.

Hát akkor minden tökéletes…

De ez persze csak a látszat! A FB-ra mindenki fel tud tenni boldog képeket! Azt már viszont kevésbé szokás kitenni, micsoda vicsorgás és küzdelem van a képek mögött! Pedig ez is a – gyermekes – élet része!

Egyet értek Vekerdy Tamással:

„A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat…”

Le bizony! Tapasztalatból tudom!

Az elmúlt 7 évünk elsősorban a gyerekekről szólt. Ha tudtam volna, hogy ennyire nehéz, talán bele se vágok! De szerencsére nem tudtam! A természet bölcsen nem adja meg a jövőbe látás képességét! (ha megadná, szerintem sokkal kevesebb gyermek születne! :-) )
És nem arról beszélek, hogy baj lenne! Csodálatosak a gyermekeink, és minden áldott napon rá tudok csodálkozni, hogy milyen végtelenül cukik, jó fejek, fantasztikus kis lények!
De mint szülőt, felnőttet, apát teljesen leszív a gyerekezés és most már nem fáradtak vagyunk, hanem KIMERÜLTEK!

És ha én magam kimerült vagyok, akkor vajon tudok-e elég jó fej, kiegyensúlyozott, kedves, példamutató Apa lenni? – NEM!

Ha én nem vagyok jó fej, akkor tőlük sem várhatom ezt el! Úgyhogy magammal kell kezdenem!

Hiszem, hogy elsősorban azzal tanítom a fiaimat, aki vagyok, amit teszek, ahogy teszem, ahogy rezgek az együttléteink során! És nem azzal, amit mondok, vagy amit szeretnék mutatni az életemből!
Ezért ha fáradt vagyok, rossz kedvű, energiátlan, akkor csak bántani fogom a környezetemet és azt tanítani, hogy a hiszti, a kiabálás a helyzetek megoldásának módja.

E helyett viszont szeretnék játékos lenni, jó kedvű, vicces. Részt venni minél több mindenben a gyerekeimmel. Bevonni őket barkácsolásba, kirándulásokra vinni, sétálni, homokozni, rajzolni, és mindenfélébe, amiben én tudok az ő példaképük lenni!

Szeretném, ha a fiaim bennem egy példaképet látnának, aki rengeteg izgalmas dologra meg tudja tanítani őket! Most azonban – még – nem itt tartunk! Az elmúlt években kiszívták a vérem…

És csak én tudom újra energizálttá tenni magam!