Nemrég Szegedet jártam be keresztbe-kasul görkorival. Már el is felejtettem, milyen csodásan lehet suhanni vele, milyen nagy távokat lehet gyorsan bejárni és milyen felszabadító közvetlenül érezni a sebességét. Közben pedig a tátott szájú kisgyerekek kérdezik a mamájuktól: „ÓÓÓ micsinálabácsiii?”

És közben újra rájöttem, hogy a görkorizás nagyon sok mindenben hasonlít az élethez! Hiszen...

Görkorizás közben nem elég csak suhanni! Folyamatosan mozgásban kell maradni, egyik lábról a másikra állni, „ébernek” lenni (állandó változásban élni). Különben belefeledkezünk a száguldásba és az első kőben (akadály) fejre állunk, mert nem voltunk felkészülve valami újra és váratlanra… :-)

A görkorizás közben folyamatosan figyelni kell a lehetséges útvonalakat (döntési pontokat, más megközelítéseket). Mivel elég kicsik a kerekei, nagyon nem mindegy melyik irányt választjuk! Lehet, hogy pont ugyanoda vezetnek az utak, de az egyik nagyon göröngyös és kirázza a lelkünket, a másik kellemes és sima, a harmadik pedig egy idő után szinte járhatatlan a fű, vagy a lépcsők miatt. Az életben sem mindig látjuk előre a teljes utat, de amennyire lehetséges érdemes előre nézni, felbecsülni, hogy hol lesz a legkevesebb akadály, legsimább előre jutás. És néha bizony érdemesebb visszafordulni, beismerni, hogy tévedtünk és egy másik úton indulni tovább.

A görkorizás közben hirtelen akadályok (váratlan problémák) állják utunkat – biciklisták, autók, pocsolyák... Az igazi görkori-tudás ezekben a pillanatokban derül ki. Van-e még tartalék a rendszerben, tudunk-e újabb erőforrásokat előrántani? Mert ha a lehetőségeink maximuma szerint haladtunk eddig akkor akadályok esetén nagy baj lesz... Nem jó kifeszíteni magunkat, mert jön a bukás és a keserves talpra állás.

És végül a görkorizás felhőtlen öröm, igazi „Flow” élmény, áramlás is lehet, teljes belefeledkezés a lendületbe, az akadályok sikeres kerülgetésébe, a szabadságba és az új élményekbe, amiket ad!

Hát ilyen egyszerű (vagy bonyolult ??) a görkorizás.