Lassan eltelik az egy hónapos „szabadságom” (sabbatical :-) ) első teljes hete. Beszámolok a tapasztalatokról, mi az, ami megy, és mi az, ami még nem.

Azt mondják azért van az elefántnak ormánya, hogy ne olyan hirtelen kezdődjön! :-) Hát a kikapcsolódás sem tud olyan hirtelen kezdődni!

Nehéz átállnom a saját magamra figyelésre!
Hajj, hol van már az a szép idő, amikor félévre elmentem külföldre pihenni! :-) Most az egy hónap is úgy telik, hogy este-reggel ugyanúgy a gyerekekkel vagyok, csak a napközben az enyém. Néha még az sem!

(Ezért is tanácsolják a szakemberek, hogy lehetőleg minimum 10 nap, két hét legyen a szabadságunk. Egy egy hetes pihenésnél az első 3-4 napban még a feladatainkon jár az agyunk, az utolsó 2-3 napban pedig már a teendőinken gondolkodunk, így csak néhány valóban kikapcsolódós napunk marad.)

Nehéz békésen a magam dolgával foglalkoznom, amikor a feleségem éppen a belét kiköpi a gyerekekkel. És hát persze a középső belázasodik, úgyhogy egy fél napot én vagyok vele. És csak bekúsznak le nem zárt munkák, családi feladatok. Meg az ősszel félretett csipp-csupp ügyek lezárása. Szóval idő kell az átállásra. De azért haladok!

Egyszer már este összepakoltam a futócuccomat, és megbeszéltük, hogy 7-re elmehetek futni, csak 9-re érjek haza...
Hát egy pocsék éjszaka után, én már felöltözve útnak akartam indulni, de nem bírtam otthagyni a családot, feleségemet a reggeli feladatokkal! Lehet, hogy nekem kell jobban megacéloznom a szívemet és menni, de még nem sikerült. Mint kiderült akkor lázasodott be a középső, nyűgös volt, lett is elég feladat, mire mind összekészülődött.
Szóval hiába szeretném, még nem sikerült elmenni sportolni. :-( egyszerűen nem találom az átlag hétköznapokban azt az idősávot, amikor túl nagy áldozat nélkül el tudnék menni másfél-két órára.

Szerencsére azonban vannak dolgok, amik már történnek, amik mennek!

Ami a legjobb: lefoglaltam a jövő heti 4 napos elvonulásom helyszínét! :-) Már nagyon várom. Hegyek között, remélem hóban, végre végezhetek egy kis igazi fizikai munkát (favágás stb.) és csend, béke! (Három Kincs Völgye).

Ezen túl sikerült néhány apróbb dolog: egyre többször félre teszem, kikapcsolom a mobilt, illetve be se viszem a hálószobába. Így reggel sem az az első, hogy azt nézegetem (hírek, FB, levelek). Van, hogy 8-9 között jut eszembe egyáltalán bekapcsolni. ÉS MÉG MINDIG ÉLEK! :-)
Kiderült, hogy egy kávéval is lehet élni, sőt, már nem is hiányzik a második. És főztem már egy ebédet a családnak (igaz, csak egy egyszerű rakott krumplit).
Elkezdtem továbbá átgondolni, lezárni az előző évet, megtervezni a következőt. (Ehhez jó szívvel ajánlom ezt a füzetet: http://yearcompass.com/hu ) Ráadásul egy két napos rendezvényen is az évindítással, töprengéssel foglalkoztam.

Összességében azt érzem, hogy mintha még nem is kezdtem volna bele az egy hónapomba! Feladatok, gyerekek, szaladás. De tudom, hogy ez így szokott indulni. Kell az átállás. De jövő héten elindul igazán a szabadság! :-)