Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről

2016. január 31. 23:38 - Halmos Gábor

TE MIÉRT NEM MÉSZ EL EGY HÓNAP SZABIRA?

Lassan véget ér az egy hónapos szabadságom. Ideje átadnom a tapasztalataiból!

Sokakkal beszéltem ez alatt az idő alatt, és a többség azt mondta: „Jaj, de jó neked!”, „De irigyellek ezért a hónapért!”. A kérdés viszont az, hogy miért is ne tehetné ezt meg mindenki? Vagy legalább két hetet?

Nekem már nagyon kellett, és szerintem mindenki megérdemelne néha ennyi kis leeresztést! Kilépni a mókuskerékből, szusszanni, dolgokat elintézni, ügyeket lezárni.

De ami a legfontosabb egy ilyen pihenésben: visszatérni önmagunkhoz!

Mert számomra ez volt az egészben a legfontosabb! Újra és jobban tudni, hogy ki is vagyok, mit akarok, miért akarom. Hogy nehogy elszaladjon mellettem az élet, és egyszer csak nyugdíjasan, megromlott egészséggel ráébredjek, hogy elfelejtettem élni!

 Mutatok ehhez kapcsolódóan egy megható kis filmet! Nézd meg. A végét is. És gondolkodj el rajta! 9 perc az egész.

My adventure book!
(Szerzői jogi védelem miatt csak 3 részletben megnézhető, de érdemes! Ez itt az 1. rész.)

Miért is annyira fontos néha pihenőt tartani?

Mert szerintem a hétköznapok pörgésében nem lehetünk teljesen önmagunk! Csak nagyon kevesek annyira tudatosak és van olyan munkájuk/hivatásuk, hogy közben saját magukra is eléggé figyeljenek!

Olyan egy ilyen pihenő, mint egy jól működő autónál a rendszeres éves szerviz!

Minden jó, minden tökéletes, mégis néha elvisszük a szerelőhöz, hogy leengedjük a fáradt olajat és frisset töltsünk helyette. Az apró hibákat kijavítsuk, hogy újult erővel térhessen vissza az utakra. Ha ezt nem tesszük meg, egy ideig nem lesz semmi baj… Aztán egyszer csak túlmelegszik, eltörik, kiég valami, és akkor nagy baj lesz!

Számomra nem ismeretlen néha kiszállni és feltöltődni. Úgy érzem kell az inspiráció, kellenek az új élmények és gondolatok. Kell a személyes tapasztalat az önfejlesztésből, és kell, hogy én magam rendben legyek! Hiszen a szakmámban trénerként, coachként, terapeutaként példát, irányt kell, hogy tudjak mutatni másoknak.

Öt éve, második fiam születésekor egy fél évig otthon tudtam lenni, csak keveset dolgoztam, sokat családoztam. 10 évvel ezelőtt pedig egy fél évet utazgattam Ausztráliában és Új-Zélandon. Mindegyik időszak jó befektetésnek is bizonyult önmagamba. Ez utóbbiról hazatérve egy barátom azt mondta: „Fél év alatt többet változtál és értél, mint a korábbi 5 évben együttvéve.”

Miért nem mennek az anyák néha hosszabb szabadságra?

Persze hosszabb szabadság alatt nem azt értem, hogy az anyák adják le bébisitterhez a gyerekeiket 30 napra! J Igen, a szülői feladatok nem szűnnek meg! Pici gyerek mellől, főleg az anyáknak tényleg nehéz hosszabban elszakadni!

De azt is látom, hogy gyakran a nők azok, akik nem eresztik el a kontrollt! Pedig rájuk is rájuk férne egy kis kikapcsolódás! Talán nem 30 nap, de pl. 3 nap egy kellemes hotelban barátnőkkel. Vagy pár szabad este. Sokszor azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy „de hát én nem mehetek el a gyermek mellől.” „De hát az apja úgysem képes ellátni őt fé napra/három napra!”
De vajon kipróbálták-e mielőtt ezt mondják?

Kedves Lányok!
Higyjétek el, hogy úgy, mint az anyák, mi pasik sohase fogjuk tudni ellátni a gyerekeket! Ez a ti dolgotok és a ti képességetek! De azt is higgyétek el, hogy a legtöbb férfi messze jobban el tudná látni a gyereke(ke)t, mint ahogy azt gondoljátok!!! :-)

Persze szoktatás kérdése! Nem lehet az apukára hagyni mindent egyik napról a másikra! Előbb csak egy óra, aztán pár óra, aztán napközben, aztán jöhet az éjszaka is… Igen, lehet, hogy nem lesz olyan tisztaság. Lehet, hogy fordítva lesz azon a gyereken a póló. És igen, nem percre pontosan kapja az ennivalót. De a legtöbb pasi elboldogul az életben tartással.

És te pedig cserébe visszakaphatsz egy picit a szabadságodból!

És van még egy dolog, ami miatt szerintem nagyon jó lenne, ha minél többször a férfiak lennének a gyerekekkel!

Nincs annál jobb lehetőség egy apukának közel kerülnie a gyermekével, mint ha kettesben van vele! Minden nehézség, minden bénázás mellett is akkor élhetjük át leginkább azt a csodát, amit a picik jelentenek ha kettesben lehetünk velük! Ne vegyétek ezt el tőlünk!

És ráadásul egy pasi, aki néha átvette egy nő feladatát sokkal-sokkal empatikusabb lesz a párja iránt, mert meglátja milyen nehéz feladat is lehet egy nő élete!

És hogyan lehet kiszállni a munkából egy hónapra?

Szerintem a válasz: AKARATTAL!

És ha az akarat megvan, akkor a többi minden megoldható! Akarattal és szervezéssel.

Hiszen egy hónap mindössze kb. 20 munkanap! Egy 2 hetes szabi pedig – egy ünneppel összekötve – lehet 8 nap is. Ennyi napot pedig még a hivatalos szabadságból is be lehet áldozni!

Tudtad?
Ma Magyarországon a munkavállalók harmada nem veszi ki az összes szabadságát? És a szabadnapokból átlagosan 36 százalék marad meg év végén? Ez kb. 8 nap! (és azok nagy részét csak papíron veszi ki) 8 százalék pedig egyáltalán nem megy szabadságra!

Hát ezekből a bent hagyott napokból simán el is lehet menni hosszabban szabira!

De egy másik megoldás lehet, hogy a legtöbb munkahelyen, még ott is, ahol nagy a hajtás rendszeresen hallom, hogy van, aki ki tud venni fizetés nélküli szabadságot!

És egy további lehetőség a munkahelyváltás alkalmával jön el… Rendszeresen azt látom, hogy aki munkahelyet vált, az pénteken még a régi céghez megy, hétfőn viszont az újnál kezd! Pedig a legtöbb helyen kibulizható, hogy pár héttel később kezdjünk és akkor ott a lehetőség a pihenésre. Csak ehhez kicsit el kell engedni azt a megszokást, hogy dolgozni állandóan kell, hiszen „aki nem dolgozik, az ne is egyék”. Sokan nehezen tudják megtenni, hogy igazából hátra dőljenek és semmit tegyenek.

És az igaz, hogy ezek anyagi kieséssel járnak! Hát igen, kérem szépen! Sajnos ilyen ez, de előre tervezéssel, és akarattal szerintem pár hét esetén ez az akadály is legyőzhető.

Nem feltétlen könnyű, de a cél érdekében megérheti!

 holidays.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apamegintjofejlesz.blog.hu/api/trackback/id/tr668341750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Egy blog apaságról, változásról, gyerekkori álmokról, hétköznapi örömökről és küzdelmekről
süti beállítások módosítása