Minden erőszak, ami a másik önbecsülését csökkenti!

Apaként az lenne a dolgom, hogy a gyerekeim önbizalmát erősítsem. Segítsem őket önálló, magabiztos, pozitív önképpel rendelkező emberekké válni.

De sajnos ez néha nagyon nem megy! :-/

Pár napja is délelőtt kedvesek, jó fejek voltak és én is jó fej tudtam lenni. De délutánra valamitől megőrültek, és képtelen voltam keretek közé szorítani az őrületüket, hogy ne bántsák egymást, ne bontsák le a lakást, sőt, esetleg még szót is fogadjanak nekem… Küszködésemben pedig kemény voltam, kiabáltam is, lehet, hogy igazságtalan is voltam és bántó. Szar fej apuka voltam! :-/

Néha nagyon nem találom az eszközt, és félek. Félek, hogy rombolom a fiaim személyiségét, letöröm az önbizalmukat, bántom őket! :-( Keresem, de gyakran nem találom a jó középutat: kedvesen és tiszteletteljesen bánni a gyerekekkel, de határozott határokat szabni.

Egy dolgot biztos nem szabadna tenni: bántani!

Íme egy szép történet erről:

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Egy nap odaállt apja elé és lesütött szemmel bevallotta, úgy érzi sokat bántja az embereket. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta:

- Látod fiam azt a kerítést a kert végében? Mostantól minden alkalommal, amikor elveszíted a türelmedet, amikor összeveszel valakivel verj be oda egy szöget.

A fiú megfogadta a tanácsot. Az első napon 37 szöget vert be a kerítésbe, egész nap csattogott a kalapács. A következő napokban már csak 23-at. Aztán egyre kevesebbet. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal jobb uralkodni az indulatain, mint megint beverni egy szögeket a kerítésbe.

Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elmesélte neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Megköszönte a tanítást, ám az apja intett neki, hogy figyeljen még:

- Örülök fiam, hogy sikerül uralkodni magadon. Most had adjak egy újabb feladatot. Mostantól minden alkalommal húzz ki egy szöget, amikor valakinek kedveset mondasz, amikor fel tudod vidítani.”

Teltek a napok, s a fiú egyre többször dicsérte társait, egyre többet volt kedves és egyesével a szögek is eltűntek a kerítésből. Végre büszkén apja elé állhatott, teljesítette az újabb feladatot.

Ekkor apja odahívta a kerítéshez és megmutatta neki közelről azt. Így szólt:

"Fiam, szépen viselkedtél, megtanultál kedves lenni az emberekhez. De nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben; soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt! A szögek nyoma örökre ott marad.

Ne feledd: ha összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed; egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre. A szóbeli bántás, sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai. Ezért jusson eszedbe, mielőtt kimondanád a szavait gondold végig: megbántod-e őt azzal? Bocsánatot akarsz-e kérni majd utólag? Mert ha igen, akkor inkább ki se mond ezeket a szavakat!”

 Minden erőszak, ami a másik önbecsülését csökkenti!