Tudom, hogy dolgozni, munkába járni stb. stb. nehéz, de aki azt gondolja, hogy otthon helyt állni sétagalopp, az próbálja ki pár hétig!!!

Szoktam vinni-hozni a gyerekeket, de a hétfői programot még nem ismertem. Hajrá, izgalmas lesz!
Hát az lett. Több is, mint izgalmas!

A TERV

Mondom, mi volt a terv:
3 gyerekünk, 2 intézményben + 2 családhoz is besegíteni, mert másik napon ők segítenek.

A párom instrukciói, amiket szorgosan jegyzeteltem:
- Fél2-re be az oviba. Nincs késés pontosnak kell lenni. A saját + két másik gyereket begyűjteni.
- Egyik ovist hazavinni anyukájához.
- Másik kettővel hazajönni, hogy játszanak egy negyed órát. Közben kis ennivaló nekik.
- Megfogni a két srácot és be a suliba, ahonnan a 2-2 nagy tesójukat elhozni.
- Irány a síelés, 14.45-re odaérni.
- Ott már csak átöltöztetni mindet, aztán mehet a síelés.

És ne feledjük!
Ehhez a tervhez is úgy jutottunk el, hogy azt megelőzte több hét, amíg kialakult a forgatókönyv, és most is több telefon, hogy ezen a héten melyik szülő ér/nem ér rá, ki vigye végig a folyamatot.
És ezt én mind készen kaptam!

EGYÉB INSTRUKCIÓK

Már csak hab a tortára a sok kis zárójeles instrukció, amit kaptam mindezek mellé:
- Vigyél nekik valamit inni
- Ne hagyd itthon a sícuccukot

- Az egyik ovisnál figyelj, hogy a vastag zokniját elvigyétek a síelésre
- A sulisok ne feledjék el a sícuccukat is hozni
- Figyelj az ovisokra, mert néha szétszaladnak az úton

HUHH! És ez csak a terv volt.

A VALÓSÁG

Lássuk a valóságot:

Beülök az autóba – sípol, mert elfelejtettem benzint venni. Francba.

A sok cucc pakolása miatt későn indultam, ezért 70-nel a kis utcákban száguldok, hogy ne 3 ovis várjon rám az oviban hiába.

Szerencsére időben odaérek. Még van 2 percem a többi szülő beszélgetését hallgatni, hogy milyen szép és nyugis is az élet. Náluk.

3 ovist egyszerre öltöztetni esős napon szinte gyerekjáték.
Egyszerre hárman mesélik az aznapi élményeiket, amire ugye illenék reagálni, de nyilván egyik sztorit se bírom felfogni. Mindig odaugrom valamelyikhez, amelyik éppen a legjobban le van maradva, vagy épp a zoknijával a vizes földre készül lépni... Aztán 3 helyről szedegetem össze a sapkát, kesztyűt stb, hogy semmit ne felejtsünk itt!

Azért csak elindulunk.

Az egyik picit hazafuvarozzuk! Útközben már látszik, hogy hozzánk hazaugrani szusszanni már nincs idő, de legalább van 5 perc benzint venni!

A sulisokat összeszedni már tényleg nem olyan nagy cucc. Lista alapján néztem ki mit ne hagyjanak ott, de ők már ügyesek, önállóak. Csak kétszer kellett visszafordulni valami apróságért.

A síeléshez oda jött a párom, mert azért két szülő legalább szokott lenni a 6 gyerekre. Így is negyed óra volt minden gyereket belapátolni a sícipőbe („szorííít!”, „ez nem az én zokniiim”), ráadni kesztyűt (hogy lehet 5 ujjat 5 lyukba úgy betetriszezni, hogy sehol se legyen kettő!), sapkát, pulóvert, kabátot, sálat, sílécet megfelelő gyermeknek és megfelelő helyre kiosztani.

Végülis 1 órát állni a szakadó esőben ernyő nélkül és beszélgetni a szülőtársakkal még akár outdoor felüdülésnek is beszámítható. Addig legalább a dedek tanultak síelni és élvezték!

Mindezek után itthon már csak a sajátjainkkal kellett foglalkozni. Kaját csiholni, vizes ruhákat teregetni, sárosakat mosásba tenni és egyéb csip-csup sulis kéréseket nyomtatni, előkeríteni. Igazán nem nagy dolog, amíg a többiek haját is próbáljuk megmosni fürdés közben.

------------------

És aztán végre villanyoltás!!!
Huhh!
Megvolt ez a délután is! Még jó, hogy csak a felét kellett egyedül végig csinálnom!

Pedig ez csak egy átlag hétfő délután volt…