Három gyerek sokkal több, mint 1+1+1!

2013. március 6-án lettünk „nagycsalád”. Én korábban nem is tudtam, hogy van ilyen fogalom! És fogalmam sem volt róla, milyen három gyerekes családban élni. Gyerekkoromban a környékemen mindenhol max. 2 gyermek volt.
      Ráadásul úgy indult a dolog, hogy akkor a „nagyok” még csak 4 és 1,5 évesek voltak!!!
      Szóval azóta látjuk, hogy ez a nagyon kis korkülönbség mennyire kemény feladatot jelent nekünk, szülőknek.

Jelenleg Boldi 7 éves, Bence 4,5 éves, Bálint pedig 3 éves.

És hát sok érdekességgel szembesültem három gyerekesként, sok mindent megtanultam azóta...

- Először azzal kellett szembe néznem, hogy az akkori autónk hátsó ülésére nem fért be egymás mellé a 3 gyerekülés! Tényleg nem! J
Amikor először betettem mindet egymás mellé, akkor az ajtót kb. 5 centivel nem tudtam becsukni… Aztán muszáj volt, tehát mégis becsuktam…, de akkor meg az ülések egymásra dőltek, és a srácok össze-vissza billenve kucorogtak! Hát azóta az autót is le kellett cserélni!

- Aztán azzal, hogy a 3. gyerek érkezése sokkal jobban felbolygatta az életünket, mint hittük. Előre azt gondoltuk, hogy plusz egy gyerek már nem olyan nagy változás. Hiszen statisztikailag csak 50% plusz! J A valóságban kiderült, hogy NAGY változás! Kb. 200%!
Három gyerekkel megszűnik az „Egyikkel te foglalkozz, a másikkal megyek én!” felállás! Ha az egyiket etetjük, a másik kakil… akkor ki szalad a harmadikhoz, ha épp fejre esett?
Ahogy egy ismerős mondta: „Nem természetes a három gyermek, hiszen csak két kezed van!” J

- Rájöttem arra is, hogy az alvásmegvonás és az éjszakánkénti 5-6 ébredés nem is halálos! Sőőt, éveket el lehet így vegetálni, és napközben még jól is teljesíteni! Csak épp ahhoz kell hozzászokni, hogy minden reggel a munkatársak megkérdezik: „Hűű, de szarul nézel ki, jól vagy?”. Amire a bevett válasz: „Semmi különös, jól vagyok, csak a szokásos, folyamatosan ébredtek a kicsik.”

- És valahogy a három – hiába hittük, hogy majd milyen szépen eljátszanak – mindig összevész valamin. Ha kettő jól eljátszik, akkor a harmadik odamegy és hátba harapja valamelyiket (megtörtént!), vagy fejéhez vág egy autót (megtörtént), vagy letörli a gondosan készített rajzát (megtörtént).

- Aztán sok dolog, ami vicces egy gyerekkel, az fél szívinfarktus hárommal!
Eggyel füvet nyírni cuki dolog, sétál a lábam előtt, dumálunk. De hárommal úgy, hogy mindegyik segíteni akar és fogni szeretné a fűnyírót már szinte megoldhatatlan logisztika! („Ne menj elé! Ne csavard a zsinórt! Most ő állhat középre, te majd ha visszafelé jövünk!...”)
Buszozni is eggyel még jópofa, hárommal állandó figyelem…

Az elmúlt években megtanultam, hogy három, kis korkülönbséges gyermek sokkal több feladat, mint ahogy azt korábban képzeltük.